Spreuken 5
1 Mijn zoon! merk op mijn wijsheid, neig uw oor tot mijn verstand;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Opdat gij alle bedachtzaamheid behoudt, en uw lippen wetenschap bewaren.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Want de lippen der vreemde vrouw druppen honigzeem, en haar gehemelte is gladder dan olie.
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Maar het laatste van haar is bitter als alsem, scherp als een tweesnijdend zwaard.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Opdat gij het pad des levens niet zoudt wegen, zijn haar gangen ongestadig, dat gij het niet merkt.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Nu dan, gij kinderen! hoort naar mij, en wijkt niet van de redenen mijns monds.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Maak uw weg verre van haar, en nader niet tot de deur van haar huis;
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Opdat gij anderen uw eer niet geeft, en uw jaren den wrede;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Opdat de vreemden zich niet verzadigen van uw vermogen, en al uw smartelijke arbeid niet kome in het huis des onbekenden;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 En gij in uw laatste brult, als uw vlees, en uw lijf verteerd is;
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 En zegt: Hoe heb ik de tucht gehaat, en mijn hart de bestraffing versmaad!
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 En heb niet gehoord naar de stem mijner onderwijzers, noch mijn oren geneigd tot mijn leraars!
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Ik ben bijna in alle kwaad geweest, in het midden der gemeente en der vergadering!
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink water uit uw bak, en vloeden uit het midden van uw bornput;
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Laat uw fonteinen zich buiten verspreiden, en de waterbeken op de straten;
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Laat ze de uwe alleen zijn, en van geen vreemde met u.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Uw springader zij gezegend; en verblijd u vanwege de huisvrouw uwer jeugd;
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Een zeer liefelijke hinde, en een aangenaam steengeitje; laat u haar borsten te allen tijd dronken maken; dool steeds in haar liefde.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 En waarom zoudt gij, mijn zoon, in een vreemde dolen, en den schoot der onbekende omvangen?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Want eens iegelijks wegen zijn voor de ogen des HEEREN, en Hij weegt al zijne gangen.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Den goddeloze zullen zijn ongerechtigheden vangen, en met de banden zijner zonden zal hij vastgehouden worden.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Hij zal sterven, omdat hij zonder tucht geweest is, en in de grootheid zijner dwaasheid zal hij verdwalen.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
