Spreuken 14
1 Elke wijze vrouw bouwt haar huis; maar die zeer dwaas is, breekt het af met haar handen.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Die in zijn oprechtheid wandelt, vreest den HEERE; maar die afwijkt in zijn wegen, veracht Hem.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 In den mond des dwazen is een roede des hoogmoeds; maar de lippen der wijzen bewaren hen.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Als er geen ossen zijn, zo is de krib rein; maar door de kracht van den os is der inkomsten veel.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Een waarachtig getuige zal niet liegen; maar een vals getuige blaast leugens.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 De spotter zoekt wijsheid, en er is gene; maar de wetenschap is voor den verstandige licht.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Ga weg van de tegenwoordigheid eens zotten mans; want gij zoudt bij hem geen lippen der wetenschap merken.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 De wijsheid des kloekzinnigen is zijn weg te verstaan; maar dwaasheid der zotten is bedriegerij.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Elke dwaas zal de schuld verbloemen; maar onder de oprechten is goedwilligheid.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Het hart kent zijn eigen bittere droefheid; en een vreemde zal zich met deszelfs blijdschap niet vermengen.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 Het huis der goddelozen zal verdelgd worden; maar de tent der oprechten zal bloeien.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Er is een weg, die iemand recht schijnt; maar het laatste van dien zijn wegen des doods.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Het hart zal ook in het lachen smart hebben; en het laatste van die blijdschap is droefheid.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Die afkerig van hart is, zal van zijn wegen verzadigd worden; maar een goed man van zichzelven.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 De slechte gelooft alle woord; maar de kloekzinnige merkt op zijn gang.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 De wijze vreest, en wijkt van het kwade; maar de zot is oplopende toornig, en zorgeloos.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Die haastig is tot toorn, zal dwaasheid doen; en een man van schandelijke verdichtselen zal gehaat worden.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 De slechten erven dwaasheid; maar de kloekzinnigen zullen zich met wetenschap kronen.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 De kwaden buigen voor het aangezicht der goeden neder, en de goddelozen voor de poorten des rechtvaardigen.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 De arme wordt zelfs van zijn vriend gehaat; maar de liefhebbers des rijken zijn vele.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Die zijn naaste veracht, zondigt; maar die zich der nederigen ontfermt, die is welgelukzalig.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Dwalen zij niet, die kwaad stichten? Maar weldadigheid en trouw is voor degenen, die goed stichten.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 In allen smartelijke arbeid is overschot; maar het woord der lippen strekt alleen tot gebrek.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 Der wijzen kroon is hun rijkdom; de dwaasheid der zotten is dwaasheid.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Een waarachtig getuige redt de zielen; maar die leugens blaast, is een bedrieger.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 In de vreze des HEEREN is een sterk vertrouwen, en Hij zal Zijn kinderen een Toevlucht wezen.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 De vreze des HEEREN is een springader des levens, om af te wijken van de strikken des doods.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 In de menigte des volks is des konings heerlijkheid; maar in gebrek van volk is eens vorsten verstoring.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 De lankmoedige is groot van verstand; maar die haastig is van gemoed, verheft de dwaasheid.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Een gezond hart is het leven des vleses; maar nijd is verrotting der beenderen.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Die den arme verdrukt, smaadt deszelfs Maker; maar die zich des nooddruftigen ontfermt, eert Hem.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 De goddeloze zal heengedreven worden in zijn kwaad; maar de rechtvaardige betrouwt zelfs in zijn dood.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Wijsheid rust in het hart des verstandigen; maar wat in het binnenste der zotten is, wordt bekend.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Gerechtigheid verhoogt een volk, maar de zonde is een schandvlek der natien.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 Het welbehagen des konings is over een verstandigen knecht; maar zijn verbolgenheid zal zijn over dengene, die beschaamd maakt.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
