< Job 5 >
1 Roep nu, zal er iemand zijn, die u antwoorde? En tot wien van de heiligen zult gij u keren?
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Want den dwaze brengt de toornigheid om, en de ijver doodt den slechte.
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3 Ik heb gezien een dwaas wortelende; doch terstond vervloekte ik zijn woning.
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Verre waren zijn zonen van heil; en zij werden verbrijzeld in de poort, en er was geen verlosser.
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5 Wiens oogst de hongerige verteerde, dien hij ook tot uit de doornen gehaald had; de struikrover slokte hun vermogen in.
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6 Want uit het stof komt het verdriet niet voort, en de moeite spruit niet uit de aarde;
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7 Maar de mens wordt tot moeite geboren; gelijk de spranken der vurige kolen zich verheffen tot vliegen.
Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Doch ik zou naar God zoeken, en tot God mijn aanspraak richten;
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 Die grote dingen doet, die men niet doorzoeken kan; wonderen, die men niet tellen kan;
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10 Die den regen geeft op de aarde, en water zendt op de straten;
A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11 Om de vernederden te stellen in het hoge; dat de rouwdragenden door heil verheven worden.
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 Hij maakt te niet de gedachten der arglistigen; dat hun handen niet een ding uitrichten.
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 Hij vangt de wijzen in hun arglistigheid; dat de raad der verdraaiden gestort wordt.
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Des daags ontmoeten zij de duisternis, en gelijk des nachts tasten zij in de middag.
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 Maar Hij verlost den behoeftige van het zwaard, van hun mond, en van de hand des sterken.
A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16 Zo is voor den arme verwachting; en de boosheid stopt haar mond toe.
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17 Zie, gelukzalig is de mens, denwelken God straft; daarom verwerp de kastijding des Almachtigen niet.
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Want Hij doet smart aan, en Hij verbindt; Hij doorwondt, en Zijn handen helen.
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 In zes benauwdheden zal Hij u verlossen, en in de zevende zal u het kwaad niet aanroeren.
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 In den honger zal Hij u verlossen van den dood, en in den oorlog van het geweld des zwaards.
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21 Tegen den gesel der tong zult gij verborgen wezen, en gij zult niet vrezen voor de verwoesting, als zij komt.
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 Tegen de verwoesting en tegen den honger zult gij lachen, en voor het gedierte der aarde zult gij niet vrezen.
A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Want met de stenen des velds zal uw verbond zijn, en het gedierte des velds zal met u bevredigd zijn.
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 En gij zult bevinden, dat uw tent in vrede is; en gij zult uw woning verzorgen, en zult niet feilen.
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Ook zult gij bevinden, dat uw zaad menigvuldig wezen zal, en uw spruiten als het kruid der aarde.
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26 Gij zult in ouderdom ten grave komen, gelijk de korenhoop te zijner tijd opgevoerd wordt.
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Zie dit, wij hebben het doorzocht, het is alzo; hoor het, en bemerk gij het voor u.
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.