Job 11

1 Toen antwoordde Zofar, de Naamathiet, en zeide:

Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:

2 Zou de veelheid der woorden niet beantwoord worden, en zou een klapachtig man recht hebben?

Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?

3 Zouden uw leugenen de lieden doen zwijgen, en zoudt gij spotten, en niemand u beschamen?

Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?

4 Want gij hebt gezegd: Mijn leer is zuiver, en ik ben rein in uw ogen.

Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!

5 Maar gewisselijk, och, of God sprak, en Zijn lippen tegen u opende;

Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,

6 En u bekend maakte de verborgenheden der wijsheid, omdat zij dubbel zijn in wezen! Daarom weet, dat God voor u vergeet van uw ongerechtigheid.

hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.

7 Zult gij de onderzoeking Gods vinden? Zult gij tot de volmaaktheid toe den Almachtige vinden?

Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?

8 Zij is als de hoogten der hemelen, wat kunt gij doen? Dieper dan de hel, wat kunt gij weten? (Sheol h7585)

Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg? (Sheol h7585)

9 Langer dan de aarde is haar maat, en breder dan de zee.

Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.

10 Indien Hij voorbijgaat, opdat Hij overlevere of vergadere, wie zal dan Hem afkeren?

Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?

11 Want Hij kent de ijdele lieden en Hij ziet de ondeugd; zou Hij dan niet aanmerken?

Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.

12 Dan zal een verstandeloos man kloekzinnig worden; hoewel de mens als het veulen eens woudezels geboren is.

Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.

13 Indien gij uw hart bereid hebt, zo breid uw handen tot Hem uit.

Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –

14 Indien er ondeugd in uw hand is, doe die verre weg; en laat het onrecht in uw tenten niet wonen.

ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –

15 Want dan zult gij uw aangezicht opheffen uit de gebreken, en zult vast wezen, en niet vrezen.

bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;

16 Want gij zult de moeite vergeten, en harer gedenken als der wateren, die voorbijgegaan zijn.

bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.

17 Ja, uw tijd zal klaarder dan de middag oprijzen; gij zult uitvliegen, als de morgenstond zult gij zijn.

S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.

18 En gij zult vertrouwen, omdat er verwachting zal zijn; en gij zult graven, gerustelijk zult gij slapen;

És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;

19 En gij zult nederliggen, en niemand zal u verschrikken; en velen zullen uw aangezicht smeken.

heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.

20 Maar de ogen der goddelozen zullen bezwijken, en de toevlucht zal van hen vergaan; en hun verwachting zal zijn de uitblazing der ziel.

De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.