Handelingen 12
1 En omtrent denzelfden tijd sloeg de koning Herodes de handen aan sommigen van de Gemeente, om die kwalijk te handelen.
Abban az időben pedig Heródes király kegyetlenkedni kezdett némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.
2 En hij doodde Jakobus, den broeder van Johannes, met het zwaard.
Fegyverrel ölette meg Jakabot, Jánosnak testvérét.
3 En toen hij zag, dat het den Joden behagelijk was, voer hij voort, om ook Petrus te vangen (en het waren de dagen der ongehevelde broden);
Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, elhatározta magában, hogy elfogatja Pétert is. (Akkor pedig a kovásztalan kenyerek napjai voltak.)
4 Denwelken ook gegrepen hebbende, hij in de gevangenis zette, en gaf hem over aan vier wachten, elk van vier krijgsknechten, om hem te bewaren, willende na het paas feest hem voorbrengen voor het volk.
El is fogatta, tömlöcbe vettette, átadta négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék, mert húsvét után akarta a nép elé vezettetni.
5 Petrus dan werd in de gevangenis bewaard; maar van de Gemeente werd een gedurig gebed tot God voor hem gedaan.
Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig szüntelen könyörgött az Istennek ő érte.
6 Toen hem nu Herodes zou voorbrengen, sliep Petrus dienzelfden nacht tussen twee krijgsknechten, gebonden met twee ketenen; en de wachters voor de deur bewaarden den gevangenis.
Amikor pedig Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter két vitéz között aludt, megkötözve két lánccal, és őrök őrizték az ajtó előtt a tömlöcöt.
7 En ziet, een engel des Heeren stond daar, en een licht scheen in de woning, en slaande de zijde van Petrus, wekte hij hem op, zeggende: Sta haastelijk op. En zijn ketenen vielen af van de handen.
És íme, az Úrnak angyala eljött, és világosság fénylett a tömlöcben: meglökte Péter oldalát, felkeltette őt, és ezt mondta: „Kelj föl hamar!“És leestek a láncok a kezeiről.
8 En de engel zeide tot hem: Omgord u, en bind uw schoenzolen aan. En hij deed alzo. En hij zeide tot hem: Werp uw mantel om, en volg mij.
Ezt mondta neki az angyal: „Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat.“És úgy cselekedett. Azután pedig ezt mondta neki: „Vedd fel felsőruhádat, és kövess engem!“
9 En uitgaande volgde hij hem, en wist niet, dat het waarachtig was, hetgeen door den engel geschiedde, maar hij meende, dat hij een gezicht zag.
Ekkor kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság-e az, ami történik az angyallal, hanem azt hitte, hogy látomása van.
10 En als zij door de eerste en tweede wacht gegaan waren, kwamen zij aan de ijzeren poort, die naar de stad leidt; dewelke van zelve hun geopend werd. En uitgegaan zijnde, gingen zij een straat voort, en terstond scheidde de engel van hem.
Amikor pedig átmentek az első őrsön és a másodikon, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba visz, az magától megnyílt előttük. Kimentek rajta, és egy utcán előrementek, és az angyal hirtelen eltávozott tőle.
11 En Petrus, tot zichzelven gekomen zijnde, zeide: Nu weet ik waarachtiglijk dat de Heere Zijn engel uitgezonden heeft, en mij verlost heeft uit de hand van Herodes, en uit al de verwachting van het volk der Joden.
Péter pedig magához térve ezt mondta: „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből, és attól, amit az egész zsidó népnek várt.“
12 En als hij alles overlegd had, ging hij naar het huis van Maria, de moeder van Johannes, die toegenaamd was Markus, alwaar velen samenvergaderd en biddende waren.
Miután ezt megértette, elment Máriának, János, más néven Márk anyjának házához, ahol sokan voltak összegyűlve, és imádkoztak.
13 En als Petrus aan de deur van de voorpoort klopte, kwam een dienstmaagd voor om te luisteren, met name Rhode.
Mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rodé nevű szolgálóleány ment oda, hogy hallgatózzék.
14 En zij de stem van Petrus bekennende, deed van blijdschap de voorpoort niet open, maar liep naar binnen en boodschapte, dat Petrus voor aan de voorpoort stond.
Megismerte Péter hangját, és örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.
15 En zij zeiden tot haar: Gij raast. Doch zij bleef er sterk bij, dat het alzo was. En zij zeiden: Het is zijn engel.
Azok pedig azt mondták neki: „Elment az eszed.“Ő azonban erősítgette, hogy úgy van. Azok pedig azt mondták: „Az ő angyala az.“
16 Maar Petrus bleef kloppende: en als zij opengedaan hadden, zagen zij hem, en ontzetten zich.
Péter pedig szüntelen zörgetett. Amikor aztán kinyitották, meglátták őt, és elálmélkodtak.
17 En als hij hen met de hand gewenkt had, dat zij zwijgen zouden, verhaalde hij hun, hoe hem de Heere uit de gevangenis uitgeleid had, en zeide: Boodschapt dit aan Jakobus en de broederen. En hij uitgegaan zijnde, reisde naar een andere plaats.
Miután pedig kezével intett nekik, hogy hallgassanak, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És ezt mondta: „Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak.“És kiment, és elment egy más helyre.
18 En als het dag was geworden, was er geen kleine beroerte onder de krijgsknechten, wat toch aan Petrus mocht geschied zijn.
Amikor megvirradt, nem csekély háborúság támadt a vitézek között, hogy mi történt Péterrel.
19 En als Herodes hem gezocht had, en niet vond, en de wachters rechtelijk ondervraagd had, gebood hij, dat zij weggeleid zouden worden. En hij vertrok van Judea naar Cesarea, en hield zich aldaar.
Heródes pedig mikor előhívatta őt, és nem találta, kivallatta az őröket, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Azután lement Júdeából Cézáreába, és ott időzött.
20 En Herodes had in den zin tegen de Tyriers en Sidoniers te krijgen; maar zij kwamen eendrachtelijk tot hem, en Blastus, die des konings kamerling was, overreed hebbende, begeerden vrede, omdat hun land gespijzigd werd van des konings land.
Heródes pedig ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt. De azok egy akarattal eljöttek hozzá, és Blásztuszt, a király kamarását megnyerték, és békességet kértek, mivel az ő tartományukat a királyéból élelmezték.
21 En op een gezetten dag, Herodes, een koninklijk kleed aangedaan hebbende, en op den rechterstoel gezeten zijnde, deed een rede tot hen.
Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözött, és székében ülve nyilvánosan szólt hozzájuk.
22 En het volk riep hem toe: Een stem Gods, en niet eens mensen!
A nép pedig felkiáltott: „Isten szava ez és nem emberé.“
23 En van stonde aan sloeg hem een engel des Heeren, daarom dat hij Gode de eer niet gaf; en hij werd van de wormen gegeten, en gaf den geest.
És azonnal megverte őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, és meghalt.
24 En het Woord Gods wies, en vermenigvuldigde.
Az Istennek igéje pedig növekedett és terjedt.
25 Barnabas nu en Saulus keerden wederom van Jeruzalem, als zij den dienst volbracht hadden, medegenomen hebbende ook Johannes, die toegenaamd werd Markus.
Barnabás és Saul pedig betöltve szolgálatukat visszatértek Jeruzsálemből, maguk mellé vették Jánost is, akinek másik neve Márk volt.
