Psalmen 94
1 O God der wraken! o HEERE, God der wraken! verschijn blinkende.
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Gij, Rechter der aarde! verhef U; breng vergelding weder over de hovaardigen.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Hoe lang zullen de goddelozen, o HEERE! hoe lang zullen de goddelozen van vreugde opspringen?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Uitgieten? hard spreken? alle werkers der ongerechtigheid zich beroemen?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 O HEERE! zij verbrijzelen Uw volk, en zij verdrukken Uw erfdeel.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 De weduwe en den vreemdeling doden zij, en zij vermoorden de wezen.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 En zeggen: De HEERE ziet het niet, en de God van Jakob merkt het niet.
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Aanmerkt, gij onvernuftigen onder het volk! en gij dwazen! wanneer zult gij verstandig worden?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Zou Hij, Die het oor plant, niet horen? zou Hij, Die het oog formeert, niet aanschouwen?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Zou Hij, Die de heidenen tuchtigt, niet straffen, Hij, Die den mens wetenschap leert?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 De HEERE weet de gedachten des mensen, dat zij ijdelheid zijn.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Welgelukzalig is de man, o HEERE! dien Gij tuchtigt, en dien Gij leert uit Uw wet,
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Om hem rust te geven van de kwade dagen; totdat de kuil voor den goddeloze gegraven wordt.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Want de HEERE zal Zijn volk niet begeven, en Hij zal Zijn erve niet verlaten.
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 Want het oordeel zal wederkeren tot de gerechtigheid; en alle oprechten van hart zullen hetzelve navolgen.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Wie zal voor mij staan tegen de boosdoeners? Wie zal zich voor mij stellen tegen de werkers der ongerechtigheid?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Ten ware dat de HEERE mij een Hulp geweest ware, mijn ziel had bijna in de stilte gewoond.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Als ik zeide: Mijn voet wankelt; Uw goedertierenheid, o HEERE! ondersteunde mij.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Als mijn gedachten binnen in mij vermenigvuldigd werden, hebben Uw vertroostingen mijn ziel verkwikt.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Zou zich de stoel der schadelijkheden met U vergezelschappen, die moeite verdicht bij inzetting?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Zij rotten zich samen tegen de ziel des rechtvaardigen, en zij verdoemen onschuldig bloed.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 Doch de HEERE is mij geweest tot een Hoog Vertrek, en mijn God tot een Steenrots mijner toevlucht.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 En Hij zal hun ongerechtigheid op hen doen wederkeren, en Hij zal hen in hun boosheid verdelgen; de HEERE, onze God, zal hen verdelgen.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
