Psalmen 94

1 O God der wraken! o HEERE, God der wraken! verschijn blinkende.

Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!

2 Gij, Rechter der aarde! verhef U; breng vergelding weder over de hovaardigen.

Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.

3 Hoe lang zullen de goddelozen, o HEERE! hoe lang zullen de goddelozen van vreugde opspringen?

Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?

4 Uitgieten? hard spreken? alle werkers der ongerechtigheid zich beroemen?

Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.

5 O HEERE! zij verbrijzelen Uw volk, en zij verdrukken Uw erfdeel.

Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;

6 De weduwe en den vreemdeling doden zij, en zij vermoorden de wezen.

özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.

7 En zeggen: De HEERE ziet het niet, en de God van Jakob merkt het niet.

S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.

8 Aanmerkt, gij onvernuftigen onder het volk! en gij dwazen! wanneer zult gij verstandig worden?

Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?

9 Zou Hij, Die het oor plant, niet horen? zou Hij, Die het oog formeert, niet aanschouwen?

Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?

10 Zou Hij, Die de heidenen tuchtigt, niet straffen, Hij, Die den mens wetenschap leert?

Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?

11 De HEERE weet de gedachten des mensen, dat zij ijdelheid zijn.

Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.

12 Welgelukzalig is de man, o HEERE! dien Gij tuchtigt, en dien Gij leert uit Uw wet,

Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;

13 Om hem rust te geven van de kwade dagen; totdat de kuil voor den goddeloze gegraven wordt.

hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.

14 Want de HEERE zal Zijn volk niet begeven, en Hij zal Zijn erve niet verlaten.

Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.

15 Want het oordeel zal wederkeren tot de gerechtigheid; en alle oprechten van hart zullen hetzelve navolgen.

Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.

16 Wie zal voor mij staan tegen de boosdoeners? Wie zal zich voor mij stellen tegen de werkers der ongerechtigheid?

Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?

17 Ten ware dat de HEERE mij een Hulp geweest ware, mijn ziel had bijna in de stilte gewoond.

Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.

18 Als ik zeide: Mijn voet wankelt; Uw goedertierenheid, o HEERE! ondersteunde mij.

Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.

19 Als mijn gedachten binnen in mij vermenigvuldigd werden, hebben Uw vertroostingen mijn ziel verkwikt.

Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.

20 Zou zich de stoel der schadelijkheden met U vergezelschappen, die moeite verdicht bij inzetting?

Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?

21 Zij rotten zich samen tegen de ziel des rechtvaardigen, en zij verdoemen onschuldig bloed.

Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.

22 Doch de HEERE is mij geweest tot een Hoog Vertrek, en mijn God tot een Steenrots mijner toevlucht.

De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;

23 En Hij zal hun ongerechtigheid op hen doen wederkeren, en Hij zal hen in hun boosheid verdelgen; de HEERE, onze God, zal hen verdelgen.

s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.