Psalmen 78

1 Een onderwijzing van Asaf. O mijn volk! neem mijn leer ter oren; neigt ulieder oor tot de redenen mijns monds.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2 Ik zal mijn mond opendoen met spreuken; ik zal verborgenheden overvloediglijk uitstorten, van ouds her;

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3 Die wij gehoord hebben en weten ze, en onze vaders ons verteld hebben.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4 Wij zullen het niet verbergen voor hun kinderen, voor het navolgende geslacht, vertellende de loffelijkheden des HEEREN, en Zijn sterkheid, en Zijn wonderen, die Hij gedaan heeft.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5 Want Hij heeft een getuigenis opgericht in Jakob, en een wet gesteld in Israel; die Hij onzen vaderen geboden heeft, dat zij ze hun kinderen zouden bekend maken;

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6 Opdat het navolgende geslacht die weten zou, de kinderen, die geboren zouden worden; en zouden opstaan, en vertellen ze hun kinderen;

Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7 En dat zij hun hoop op God zouden stellen, en Gods daden niet vergeten, maar Zijn geboden bewaren;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8 En dat zij niet zouden worden gelijk hun vaders, een wederhorig en wederspannig geslacht; een geslacht, dat zijn hart niet richtte, en welks geest niet getrouw was met God.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9 (De kinderen van Efraim, gewapende boogschutters, keerden om ten dage des strijds.)

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10 Zij hielden Gods verbond niet, en weigerden te wandelen in Zijn wet.

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11 En zij vergaten Zijn daden, en Zijn wonderen, die Hij hun had doen zien.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12 Voor hun vaderen had Hij wonder gedaan, in Egypteland, in het veld van Zoan.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13 Hij kliefde de zee, en deed er hen doorgaan; en de wateren deed Hij staan als een hoop.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14 En Hij leidde hen des daags met een wolk, en den gansen nacht met een licht des vuurs.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15 Hij kliefde de rotsstenen in de woestijn, en drenkte hen overvloedig, als uit afgronden.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16 Want Hij bracht stromen voort uit de steenrots, en deed de wateren afdalen als rivieren.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17 Nog voeren zij wijders voort tegen Hem te zondigen, verbitterende den Allerhoogste in de dorre wildernis.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18 En zij verzochten God in hun hart, begerende spijs naar hun lust.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

19 En zij spraken tegen God, zij zeiden: Zou God een tafel kunnen toerichten in de woestijn?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 Ziet, Hij heeft den rotssteen geslagen, dat er wateren uitvloeiden, en beken overvloediglijk uitbraken, zou Hij ook brood kunnen geven? Zou Hij Zijn volke vlees toebereiden?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

21 Daarom hoorde de HEERE, en werd verbolgen; en een vuur werd ontstoken tegen Jakob, en toorn ging ook op tegen Israel;

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22 Omdat zij in God niet geloofden, en op Zijn heil niet vertrouwden.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

23 Daar Hij den wolken van boven gebood, en de deuren des hemels opende;

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24 En regende op hen het Man om te eten, en gaf hun hemels koren.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25 Een iegelijk at het brood der Machtigen; Hij zond hun teerkost tot verzadiging.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

26 Hij dreef den oostenwind voort in den hemel, en voerde den zuidenwind aan door Zijn sterkte;

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27 En regende op hen vlees als stof, en gevleugeld gevogelte als zand der zeeen;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28 En deed het vallen in het midden zijns legers, rondom zijn woningen.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

29 Toen aten zij, en werden zeer zat; zodat Hij hun hun lust toebracht.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30 Zij waren nog niet vervreemd van hun lust; hun spijs was nog in hun mond,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31 Als Gods toorn tegen hen opging, dat Hij van hun vetsten doodde, en de uitgelezenen van Israel nedervelde.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32 Boven dit alles zondigden zij nog, en geloofden niet, door Zijn wonderen.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

33 Dies deed Hij hun dagen vergaan in ijdelheid, en hun jaren in verschrikking.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34 Als Hij hen doodde, zo vraagden zij naar Hem, en keerden weder, en zochten God vroeg;

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35 En gedachten, dat God hun Rotssteen was, en God, de Allerhoogste, hun Verlosser.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

36 En zij vleiden Hem met hun mond, en logen Hem met hun tong.

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37 Want hun hart was niet recht met Hem, en zij waren niet getrouw in Zijn verbond.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

38 Doch Hij, barmhartig zijnde, verzoende de ongerechtigheid, en verdierf hen niet; maar wendde dikwijls Zijn toorn af, en wekte Zijn ganse grimmigheid niet op.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39 En Hij dacht, dat zij vlees waren, een wind, die henengaat en niet wederkeert.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

40 Hocc e dikwijls verbitterden zij Hem in de woestijn, deden Hem smart aan in de wildernis!

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

41 Want zij kwamen alweder, en verzochten God, en stelden den Heilige Israels een perk.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42 Zij dachten niet aan Zijn hand, aan den dag, toen Hij hen van den wederpartijder verloste;

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

43 Hoe Hij Zijn tekenen stelde in Egypte, en Zijn wonderheden in het veld van Zoan;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44 En hun vloeden in bloed veranderde, en hun stromen, opdat zij niet zouden drinken.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45 Hij zond een vermenging van ongedierte onder hen, dat hen verteerde, en vorsen, die hen verdierven.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

46 En Hij gaf hun gewas den kruidworm, en hun arbeid den sprinkhaan.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47 Hij doodde hun wijnstok door den hagel, en hun wilde vijgebomen door vurigen hagelsteen.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

48 Ook gaf Hij hun vee den hagel over, en hun beesten aan de vurige kolen.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49 Hij zond onder hen de hittigheid Zijns toorns, verbolgenheid, en verstoordheid, en benauwdheid, met uitzending der boden van veel kwaads.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50 Hij woog een pad voor Zijn toorn; Hij onttrok hun ziel niet van den dood; en hun gedierte gaf Hij aan de pestilentie over.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51 En Hij sloeg al het eerstgeborene in Egypte, het beginsel der krachten in de tenten van Cham.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

52 En Hij voerde Zijn volk als schapen, en leidde hen, als een kudde, in de woestijn.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

53 Ja, Hij leidde hen zeker, zodat zij niet vreesden; want de zee had hun vijanden overdekt.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54 En Hij bracht hen tot de landpale Zijner heiligheid, tot dezen berg, dien Zijn rechterhand verkregen heeft.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

55 En Hij verdreef voor hun aangezicht de heidenen, en deed hen vallen in het snoer hunner erfenis, en deed de stammen Israels in hun tenten wonen.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56 Maar zij verzochten en verbitterden God, den Allerhoogste, en onderhielden Zijn getuigenissen niet.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

57 En zij weken terug, en handelden trouwelooslijk, gelijk hun vaders; zij zijn omgekeerd, als een bedriegelijke boog.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58 En zij verwekten Hem tot toorn door hun hoogten, en verwekten Hem tot ijver door hun gesneden beelden.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59 God hoorde het en werd verbolgen, en versmaadde Israel zeer.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60 Dies verliet Hij den tabernakel te Silo, de tent, die Hij tot een woning gesteld had onder de mensen.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61 En Hij gaf Zijn sterkte in de gevangenis, en Zijn heerlijkheid in de hand des wederpartijders.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

62 En Hij leverde Zijn volk over ten zwaarde, en werd verbolgen tegen Zijn erfenis.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

63 Het vuur verteerde hun jongelingen, en hun jonge dochters werden niet geprezen.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64 Hun priesters vielen door het zwaard, en hun weduwen weenden niet.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65 Toen ontwaakte de Heere, als een slapende, als een held, die juicht van den wijn.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

66 En Hij sloeg Zijn wederpartijders aan het achterste; Hij deed hun eeuwige smaadheid aan.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67 Doch Hij verwierp de tent van Jozef, en den stam van Efraim verkoos Hij niet.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68 Maar Hij verkoos den stam van Juda, den berg Sion, dien Hij liefhad.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69 En Hij bouwde Zijn heiligdom als hoogten, als de aarde, die Hij gegrond heeft in eeuwigheid.

És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

70 En Hij verkoos Zijn knecht David, en nam hem van de schaapskooien;

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

71 Van achter de zogende schapen deed Hij hem komen, om te weiden Jakob, Zijn volk, en Israel, Zijn erfenis.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

72 Ook heeft hij hen geweid naar de oprechtheid zijns harten, en heeft hen geleid met een zeer verstandig beleid zijner handen.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.