Psalmen 73
1 Een psalm van Asaf. Immers is God Israel goed, dengenen, die rein van harte zijn.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Maar mij aangaande, mijn voeten waren bijna uitgeweken; mijn treden waren bijkans uitgeschoten.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 Want ik was nijdig op de dwazen, ziende der goddelozen vrede.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 Want er zijn geen banden tot hun dood toe, en hun kracht is fris.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 Zij zijn niet in de moeite als andere mensen, en worden met andere mensen niet geplaagd.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Daarom omringt hen de hovaardij als een keten; het geweld bedekt hen als een gewaad.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Hun ogen puilen uit van vet; zij gaan de inbeeldingen des harten te boven.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Zij mergelen de lieden uit, en spreken boselijk van verdrukking; zij spreken uit de hoogte.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 Zij zetten hun mond tegen den hemel, en hun tong wandelt op de aarde.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Daarom keert zich Zijn volk hiertoe, als hun wateren eens vollen bekers worden uitgedrukt,
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Dat zij zeggen: Hoe zou het God weten, en zou er wetenschap zijn bij den Allerhoogste?
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Ziet, dezen zijn goddeloos; nochtans hebben zij rust in de wereld; zij vermenigvuldigen het vermogen.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Immers heb ik te vergeefs mijn hart gezuiverd, en mijn handen in onschuld gewassen.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 Dewijl ik den gansen dag geplaagd ben, en mijn straffing is er alle morgens.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Indien ik zou zeggen: Ik zal ook alzo spreken; ziet, zo zou ik trouweloos zijn aan het geslacht Uwer kinderen.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Nochtans heb ik gedacht om dit te mogen verstaan; maar het was moeite in mijn ogen;
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Totdat ik in Gods heiligdommen inging, en op hun einde merkte.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Immers zet Gij hen op gladde plaatsen; Gij doet hen vallen in verwoestingen.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Hoe worden zij als in een ogenblik tot verwoesting, nemen een einde, worden te niet van verschrikkingen!
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Als een droom na het ontwaken! Als Gij opwaakt, o Heere, dan zult Gij hun beeld verachten.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Als mijn hart opgezwollen was, en ik in mijn nieren geprikkeld werd,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Toen was ik onvernuftig, en wist niets; ik was een groot beest bij U.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Ik zal dan geduriglijk bij U zijn; Gij hebt mijn rechterhand gevat;
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Gij zult mij leiden door Uw raad; en daarna zult Gij mij in heerlijkheid opnemen.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Wien heb ik nevens U in den hemel? Nevens U lust mij ook niets op de aarde!
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Bezwijkt mijn vlees en mijn hart, zo is God de Rotssteen mijns harten, en mijn Deel in eeuwigheid.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Want ziet, die verre van U zijn, zullen vergaan; Gij roeit uit, al wie van U afhoereert;
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Maar mij aangaande, het is mij goed nabij God te wezen; ik zet mijn betrouwen op den Heere HEERE, om al Uw werken te vertellen.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
