< Psalmen 50 >

1 Een psalm van Asaf. De God der goden, de HEERE spreekt, en roept de aarde, van den opgang der zon tot aan haar ondergang.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Uit Sion, de volkomenheid der schoonheid, verschijnt God blinkende.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Onze God zal komen en zal niet zwijgen; een vuur voor Zijn aangezicht zal verteren, en rondom Hem zal het zeer stormen.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Hij zal roepen tot den hemel van boven, en tot de aarde, om Zijn volk te richten.
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 Verzamelt Mij Mijn gunstgenoten, die Mijn verbond maken met offerande!
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 En de hemelen verkondigen Zijn gerechtigheid; want God Zelf is Rechter. (Sela)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Hoort, Mijn volk! en Ik zal spreken; Israel! en Ik zal onder u betuigen; Ik, God, ben uw God.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Om uw offeranden zal Ik u niet straffen, want uw brandofferen zijn steeds voor Mij.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Ik zal uit uw huis geen var nemen, noch bokken uit uw kooien;
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Want al het gedierte des wouds is Mijn, de beesten op duizend bergen.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Ik ken al het gevogelte der bergen, en het wild des velds is bij Mij.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Zo Mij hongerde, Ik zou het u niet zeggen; want Mijn is de wereld en haar volheid.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Zou Ik stierenvlees eten, of bokkenbloed drinken?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Offert Gode dank, en betaalt den Allerhoogste uw geloften.
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 En roept Mij aan in den dag der benauwdheid; Ik zal er u uithelpen, en gij zult Mij eren.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Maar tot den goddeloze zegt God: Wat hebt gij Mijn inzettingen te vertellen, en neemt Mijn verbond in uw mond?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Dewijl gij de kastijding haat, en Mijn woorden achter u henenwerpt.
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Indien gij een dief ziet, zo loopt gij met hem; en uw deel is met de overspelers.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Uw mond slaat gij in het kwade, en uw tong koppelt bedrog.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Gij zit, gij spreekt tegen uw broeder; tegen den zoon uwer moeder geeft gij lastering uit.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Deze dingen doet gij, en Ik zwijg; gij meent, dat Ik te enenmale ben, gelijk gij; Ik zal u straffen, en zal het ordentelijk voor uw ogen stellen.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Verstaat dit toch, gij godvergetenden! opdat Ik niet verscheure en niemand redde.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Wie dankoffert, die zal Mij eren; en wie zijn weg wel aanstelt, dien zal Ik Gods heil doen zien.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!

< Psalmen 50 >