Psalmen 44
1 Een onderwijzing, voor den opperzangmeester, onder de kinderen van Korach. O God! wij hebben het met onze oren gehoord, onze vaders hebben het ons verteld: Gij hebt een werk gewrocht in hun dagen, in de dagen van ouds.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Gij hebt de heidenen met Uw hand uit de bezitting verdreven, maar henlieden geplant; Gij hebt de volken geplaagd, henlieden daarentegen doen voortschieten.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 Want zij hebben het land niet geerfd door hun zwaard, en hun arm heeft hun geen heil gegeven; maar Uw rechterhand, en Uw arm, en het licht Uws aangezichts, omdat Gij een welbehagen in hen hadt.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Gij Zelf zijt mijn Koning, o God! gebied de verlossingen Jakobs.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 Door U zullen wij onze wederpartijders met hoornen stoten; in Uw Naam zullen wij vertreden, die tegen ons opstaan.
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 Want ik vertrouw niet op mijn boog, en mijn zwaard zal mij niet verlossen.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 Maar Gij verlost ons van onze wederpartijders, en Gij maakt onze haters beschaamd.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 In God roemen wij den gansen dag, en Uw Naam zullen wij loven in eeuwigheid. (Sela)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 Maar nu hebt Gij ons verstoten en te schande gemaakt, dewijl Gij met onze krijgsheiren niet uittrekt.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Gij doet ons achterwaarts keren van den wederpartijder; en onze haters beroven ons voor zich.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Gij geeft ons over als schapen ter spijze, en Gij verstrooit ons onder de heidenen.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Gij verkoopt Uw volk om geen waardij; en Gij verhoogt hun prijs niet.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Gij stelt ons onze naburen tot smaad, tot spot en schimp dengenen, die rondom ons zijn.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Gij stelt ons tot een spreekwoord onder de heidenen, tot een hoofdschudding onder de volken.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 Mijn schande is den gansen dag voor mij, en de schaamte mijns aangezichts bedekt mij;
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 Om de stem des honers en des lasteraars, vanwege den vijand en den wraakgierige.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 Dit alles is ons overkomen, nochtans hebben wij U niet vergeten, noch valselijk gehandeld tegen Uw verbond.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 Ons hart is niet achterwaarts gekeerd, noch onze gang geweken van Uw pad.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 Hoewel Gij ons verpletterd hebt in een plaats der draken, en ons met een doodsschaduw bedekt hebt.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 Zo wij den Naam onzes Gods hadden vergeten, en onze handen tot een vreemden God uitgebreid,
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Zou God zulks niet onderzoeken? Want Hij weet de verborgenheden des harten.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Maar om Uwentwil worden wij den gansen dag gedood; wij worden geacht als slachtschapen.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Waak op, waarom zoudt Gij slapen, HEERE! Ontwaak, verstoot niet in eeuwigheid.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Waarom zoudt Gij Uw aangezicht verbergen, onze ellende en onze onderdrukking vergeten?
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 Want onze ziel is in het stof nedergebogen; onze buik kleeft aan de aarde.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Sta op, ons ter hulp, en verlos ons om Uwer goedertierenheid wil.
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
