Psalmen 139
1 Een psalm van David, voor den opperzangmeester. HEERE! Gij doorgrondt en kent mij.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Gij weet mijn zitten en mijn opstaan; Gij verstaat van verre mijn gedachten.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Gij omringt mijn gaan en mijn liggen; en Gij zijt al mijn wegen gewend.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Als er nog geen woord op mijn tong is, zie, Heere! Gij weet het alles.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Gij bezet mij van achteren en van voren, en Gij zet Uw hand op mij.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 De kennis is mij te wonderbaar, zij is hoog, ik kan er niet bij.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Waar zou ik heengaan voor Uw Geest en waar zou ik heenvlieden voor Uw aangezicht?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 Zo ik opvoer ten hemel, Gij zijt daar; of bedde ik mij in de hel, zie, Gij zijt daar. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Nam ik vleugelen des dageraads, woonde ik aan het uiterste der zee;
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Ook daar zou Uw hand mij geleiden, en Uw rechterhand zou mij houden.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Indien ik zeide: De duisternis zal mij immers bedekken; dan is de nacht een licht om mij.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Ook verduistert de duisternis voor U niet; maar de nacht licht als de dag; de duisternis is als het licht.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Want Gij bezit mijn nieren; Gij hebt mij in mijner moeders buik bedekt.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Ik loof U, omdat ik op een heel vreselijke wijze wonderbaarlijk gemaakt ben; wonderlijk zijn Uw werken! ook weet het mijn ziel zeer wel.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Mijn gebeente was voor U niet verholen, als ik in het verborgene gemaakt ben, en als een borduursel gewrocht ben, in de nederste delen der aarde.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Uw ogen hebben mijn ongevormden klomp gezien; en al deze dingen waren in Uw boek geschreven, de dagen als zij geformeerd zouden worden, toen nog geen van die was.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 Daarom, hoe kostelijk zijn mij, o God, Uw gedachten! hoe machtig veel zijn haar sommen!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Zoude ik ze tellen? Harer is meer, dan des zands; word ik wakker, zo ben ik nog bij U.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 O God! dat Gij den goddeloze ombracht! en gij, mannen des bloeds, wijkt van mij!
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Die van U schandelijk spreken, en Uw vijanden ijdellijk verheffen.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Zou ik niet haten, HEERE! die U haten? en verdriet hebben in degenen, die tegen U opstaan?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Ik haat hen met volkomen haat, tot vijanden zijn zij mij.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Doorgrond mij, o God! en ken mijn hart; beproef mij, en ken mijn gedachten.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 En zie, of bij mij een schadelijke weg zij; en leid mij op den eeuwigen weg.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
