Psalmen 129

1 Een lied Hammaaloth. Zij hebben mij dikwijls benauwd van mijn jeugd af, zegge nu Israel;

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 Zij hebben mij dikwijls van mijn jeugd af benauwd; evenwel hebben zij mij niet overmocht.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Ploegers hebben op mijn rug geploegd; zij hebben hun voren lang getogen.

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 De HEERE, Die rechtvaardig is, heeft de touwen der goddelozen afgehouwen.

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Laat hen beschaamd en achterwaarts gedreven worden, allen, die Sion haten.

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Laat hen worden als gras op de daken, hetwelk verdort, eer men het uittrekt;

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 Waarmede de maaier zijn hand niet vult, noch de garvenbinder zijn arm;

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 En die voorbijgaan, niet zeggen: De zegen des HEEREN zij bij u! Wij zegenen ulieden in den Naam des HEEREN.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!