Psalmen 129

1 Een lied Hammaaloth. Zij hebben mij dikwijls benauwd van mijn jeugd af, zegge nu Israel;

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 Zij hebben mij dikwijls van mijn jeugd af benauwd; evenwel hebben zij mij niet overmocht.

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 Ploegers hebben op mijn rug geploegd; zij hebben hun voren lang getogen.

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 De HEERE, Die rechtvaardig is, heeft de touwen der goddelozen afgehouwen.

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 Laat hen beschaamd en achterwaarts gedreven worden, allen, die Sion haten.

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 Laat hen worden als gras op de daken, hetwelk verdort, eer men het uittrekt;

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 Waarmede de maaier zijn hand niet vult, noch de garvenbinder zijn arm;

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 En die voorbijgaan, niet zeggen: De zegen des HEEREN zij bij u! Wij zegenen ulieden in den Naam des HEEREN.

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!