Psalmen 120

1 Een lied op Hammaaloth. Ik heb tot den HEERE geroepen in mijn benauwdheid, en Hij heeft mij verhoord.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 O HEERE! red mijn ziel van de valse lippen, van de bedriegelijke tong.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Wat zal U de bedriegelijke tong geven, of wat zal zij U toevoegen?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 Scherpe pijlen eens machtigen, mitsgaders gloeiende jeneverkolen.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 O, wee mij, dat ik een vreemdeling ben in Mesech, dat ik in de tenten Kedars wone.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 Mijn ziel heeft lang gewoond bij degenen, die den vrede haten.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 Ik ben vreedzaam; maar als ik spreek, zijn zij aan den oorlog.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.