Job 38

1 Daarna antwoordde de HEERE Job uit een onweder, en zeide:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2 Wie is hij, die den raad verduistert met woorden zonder wetenschap?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Gord nu, als een man, uw lenden, zo zal Ik u vragen, en onderricht Mij.

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Waar waart gij, toen Ik de aarde grondde? Geef het te kennen, indien gij kloek van verstand zijt.

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Wie heeft haar maten gezet, want gij weet het; of wie heeft over haar een richtsnoer getrokken?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6 Waarop zijn haar grondvesten nedergezonken, of wie heeft haar hoeksteen gelegd?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 Toen de morgensterren te zamen vrolijk zongen, en al de kinderen Gods juichten.

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 Of wie heeft de zee met deuren toegesloten, toen zij uitbrak, en uit de baarmoeder voortkwam?

És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9 Toen Ik de wolk tot haar kleding stelde, en de donkerheid tot haar windeldoek;

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10 Toen Ik voor haar met Mijn besluit de aarde doorbrak, en zette grendel en deuren;

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 En zeide: Tot hiertoe zult gij komen, en niet verder, en hier zal hij zich stellen tegen den hoogmoed uwer golven.

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Hebt gij van uw dagen den morgenstond geboden? Hebt gij den dageraad zijn plaats gewezen;

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 Opdat hij de einden der aarde vatten zou; en de goddelozen uit haar uitgeschud zouden worden?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Dat zij veranderd zou worden gelijk zegelleem, en zij gesteld worden als een kleed?

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15 En dat van de goddelozen hun licht geweerd worde, en de hoge arm worde gebroken?

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Zijt gij gekomen tot aan de oorsprongen der zee, en hebt gij in het onderste des afgronds gewandeld?

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Zijn u de poorten des doods ontdekt, en hebt gij gezien de poorten van de schaduw des doods?

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Zijt gij met uw verstand gekomen tot aan de breedte der aarde? Geef het te kennen, indien gij dit alles weet.

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Waar is de weg, daar het licht woont? En de duisternis, waar is haar plaats?

Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Dat gij dat brengen zoudt tot zijn pale, en dat gij merken zoudt de paden zijns huizes?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Gij weet het, want gij waart toen geboren, en uw dagen zijn veel in getal.

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Zijt gij gekomen tot de schatkameren der sneeuw, en hebt gij de schatkameren des hagels gezien?

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23 Dien Ik ophoude tot den tijd der benauwdheid, tot den dag des strijds en des oorlogs!

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Waar is de weg, daar het licht verdeeld wordt, en de oostenwind zich verstrooit op de aarde?

Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Wie deelt voor den stortregen een waterloop uit, en een weg voor het weerlicht der donderen?

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26 Om te regenen op het land, waar niemand is, op de woestijn, waarin geen mens is;

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 Om het woeste en het verwoeste te verzadigen, en om het uitspruitsel der grasscheutjes te doen wassen.

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Heeft de regen een vader, of wie baart de druppelen des dauws?

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Uit wiens buik komt het ijs voort, en wie baart den rijm des hemels?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 Als met een steen verbergen zich de wateren, en het vlakke des afgrond wordt omvat.

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31 Kunt gij de liefelijkheden van het Zevengesternte binden, of de strengen des Orions losmaken?

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 Kunt gij de Mazzaroth voortbrengen op haar tijd, en den Wagen met zijn kinderen leiden?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Weet gij de verordeningen des hemels, of kunt gij deszelfs heerschappij op de aarde bestellen?

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Kunt gij uw stem tot de wolken opheffen, opdat een overvloed van water u bedekke?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35 Kunt gij de bliksemen uitlaten, dat zij henenvaren, en tot u zeggen: Zie, hier zijn wij?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Wie heeft de wijsheid in het binnenste gezet? Of wie heeft den zin het verstand gegeven?

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Wie kan de wolken met wijsheid tellen, en wie kan de flessen des hemels nederleggen?

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38 Als het stof doorgoten is tot vastigheid, en de kluiten samenkleven?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39 Zult gij voor den ouden leeuw roof jagen, of de graagheid der jonge leeuwen vervullen?

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

40 Als zij nederbukken in de holen, en in den kuil zitten, ter loering?

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

41 Wie bereidt de raaf haar kost, als haar jongen tot God schreeuwen, als zij dwalen, omdat er geen eten is?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?