< Job 37 >

1 Ook beeft hierover mijn hart, en springt op uit zijn plaats.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hoort met aandacht de beweging Zijner stem, en het geluid, dat uit Zijn mond uitgaat!
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Dat zendt Hij rechtuit onder den gansen hemel, en Zijn licht over de einden der aarde.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Daarna brult Hij met de stem; Hij dondert met de stem Zijner hoogheid, en vertrekt die dingen niet, als Zijn stem zal gehoord worden.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 God dondert met Zijn stem zeer wonderlijk; Hij doet grote dingen, en wij begrijpen ze niet.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Want Hij zegt tot de sneeuw: Wees op de aarde; en tot den plasregen des regens; dan is er de plasregen Zijner sterke regenen.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Dan zegelt Hij de hand van ieder mens toe, opdat Hij kenne al de lieden Zijns werks.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 En het gedierte gaat in de loerplaatsen, en blijft in zijn holen.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Uit de binnenkamer komt de wervelwind, en van de verstrooiende winden de koude.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Door zijn geblaas geeft God de vorst, zodat de brede wateren verstijfd worden.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Ook vermoeit Hij de dikke wolken door klaarheid; Hij verstrooit de wolk Zijns lichts.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Die keert zich dan naar Zijn wijzen raad door ommegangen, dat zij doen al wat Hij ze gebiedt, op het vlakke der wereld, op de aarde.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Hetzij dat Hij die tot een roede, of tot Zijn land, of tot weldadigheid beschikt.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Neem dit, o Job, ter ore; sta, en aanmerk de wonderen Gods.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Weet gij, wanneer God over dezelve orde stelt, en het licht Zijner wolk laat schijnen?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Hebt gij wetenschap van de opwegingen der dikke wolken; de wonderheden Desgenen, Die volmaakt is in wetenschappen?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Hoe uw klederen warm worden, als Hij de aarde stil maakt uit het zuiden?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Hebt gij met Hem de hemelen uitgespannen, die vast zijn, als een gegoten spiegel?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Onderricht ons, wat wij Hem zeggen zullen; want wij zullen niets ordentelijk voorstellen kunnen vanwege de duisternis.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Zal het Hem verteld worden, als ik zo zou spreken? Denkt iemand dat, gewisselijk, hij zal verslonden worden.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 En nu ziet men het licht niet als het helder is in den hemel, als de wind doorgaat, en dien zuivert;
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Als van het noorden het goud komt; maar bij God is een vreselijke majesteit!
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Den Almachtige, Dien kunnen wij niet uitvinden; Hij is groot van kracht; doch door gericht en grote gerechtigheid verdrukt Hij niet.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Daarom vrezen Hem de lieden; Hij ziet geen wijzen van harte aan.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

< Job 37 >