Job 22
1 Toen antwoordde Elifaz, de Themaniet, en zeide:
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Zal ook een man Gode voordelig zijn? Maar voor zichzelven zal de verstandige voordelig zijn.
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Is het voor den Almachtige nuttigheid, dat gij rechtvaardig zijt; of gewin, dat gij uw wegen volmaakt?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Is het om uw vreze, dat Hij u bestraft, dat Hij met u in het gericht komt?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Is niet uw boosheid groot, en uwer ongerechtigheden geen einde?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Want gij hebt uw broederen zonder oorzaak pand afgenomen, en de klederen der naakten hebt gij uitgetogen.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Den moede hebt gij geen water te drinken gegeven, en van den hongerige hebt gij het brood onthouden.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 Maar was er een man van geweld, voor dien was het land, en een aanzienlijk persoon woonde daarin.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 De weduwen hebt gij ledig weggezonden, en de armen der wezen zijn verbrijzeld.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Daarom zijn strikken rondom u, en vervaardheid heeft u haastelijk beroerd.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Of gij ziet de duisternis niet, en des water overvloed bedekt u.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Is niet God in de hoogte der hemelen? Zie toch het opperste der sterren aan, dat zij verheven zijn.
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Daarom zegt gij: Wat weet er God van? Zal Hij door de donkerheid oordelen?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 De wolken zijn Hem een verberging, dat Hij niet ziet; en Hij bewandelt den omgang der hemelen.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Hebt gij het pad der eeuw waargenomen, dat de ongerechtige lieden betreden hebben?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Die rimpelachtig gemaakt zijn, als het de tijd niet was; een vloed is over hun grond uitgestort;
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Die zeiden tot God: Wijk van ons! En wat had de Almachtige hun gedaan?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Hij had immers hun huizen met goed gevuld; daarom is de raad der goddelozen verre van mij.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 De rechtvaardigen zagen het, en waren blijde, en de onschuldige bespotte hen;
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Dewijl onze stand niet verdelgd is, maar het vuur hun overblijfsel verteerd heeft.
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Gewen u toch aan Hem, en heb vrede; daardoor zal u het goede overkomen.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Ontvang toch de wet uit Zijn mond, en leg Zijn redenen in uw hart.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Zo gij u bekeert tot den Almachtige, gij zult gebouwd worden; doe het onrecht verre van uw tenten.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Dan zult gij het goud op het stof leggen, en het goud van Ofir bij den rotssteen der beken;
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Ja, de Almachtige zal uw overvloedig goud zijn, en uw krachtig zilver zijn;
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 Want dan zult gij u over den Almachtige verlustigen, en gij zult tot God uw aangezicht opheffen.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Gij zult tot Hem ernstiglijk bidden, en Hij zal u verhoren; en gij zult uw geloften betalen.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Als gij een zaak besluit, zo zal zij u bestendig zijn; en op uw wegen zal het licht schijnen.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Als men iemand vernederen zal, en gij zeggen zult: Het zij verhoging; dan zal God den nederige van ogen behouden.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 Ja, Hij zal dien bevrijden, die niet onschuldig is, want hij wordt bevrijd door de zuiverheid uwer handen.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
