Job 21
1 Maar Job antwoordde en zeide:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hoort aandachtelijk mijn rede, en laat dit zijn uw vertroostingen.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Verdraagt mij, en ik zal spreken; en nadat ik gesproken zal hebben, spot dan.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Is (mij aangaande) mijn klacht tot den mens? Doch of het zo ware, waarom zou mijn geest niet verdrietig zijn?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Ziet mij aan, en wordt verbaasd, en legt de hand op den mond.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Ja, wanneer ik daaraan gedenk, zo word ik beroerd, en mijn vlees heeft een gruwen gevat.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Waarom leven de goddelozen, worden oud, ja, worden geweldig in vermogen?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Hun zaad is bestendig met hen voor hun aangezicht, en hun spruiten zijn voor hun ogen.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Hun huizen hebben vrede zonder vreze, en de roede Gods is op hen niet.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Zijn stier bespringt, en mist niet; zijn koe kalft, en misdraagt niet.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Hun jonge kinderen zenden zij uit als een kudde, en hun kinderen huppelen.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Zij heffen op met de trommel en de harp, en zij verblijden zich op het geluid des orgels.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Nochtans zeggen zij tot God: Wijk van ons, want aan de kennis Uwer wegen hebben wij geen lust.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Wat is de Almachtige, dat wij Hem zouden dienen? En wat baat zullen wij hebben, dat wij Hem aanlopen zouden?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Doch ziet, hun goed is niet in hun hand; de raad der goddelozen is verre van mij.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hoe dikwijls geschiedt het, dat de lamp der goddelozen uitgeblust wordt, en hun verderf hun overkomt; dat God hun smarten uitdeelt in Zijn toorn!
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Dat zij gelijk stro worden voor den wind, en gelijk kaf, dat de wervelwind wegsteelt;
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Dat God Zijn geweld weglegt voor Zijn kinderen, hem vergeldt, dat hij het gewaar wordt;
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Dat zijn ogen zijn ondergang zien, en hij drinkt van de grimmigheid des Almachtigen!
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Want wat lust zou hij na zich aan zijn huis hebben, als het getal zijner maanden afgesneden is?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Zal men God wetenschap leren, daar Hij de hogen richt?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Deze sterft in de kracht zijner volkomenheid, daar hij gans stil en gerust was;
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Zijn melkvaten waren vol melk, en het merg zijner benen was bevochtigd.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 De ander daarentegen sterft met een bittere ziel, en hij heeft van het goede niet gegeten.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Zij liggen te zamen neder in het stof, en het gewormte overdekt ze.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Ziet, ik weet ulieder gedachten, en de boze verdichtselen, waarmede gij tegen mij geweld doet.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Want gij zult zeggen: Waar is het huis van den prins, en waar is de tent van de woningen der goddelozen?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Hebt gijlieden niet gevraagd de voorbijgaanden op den weg, en kent gij hun tekenen niet?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Dat de boze onttrokken wordt ten dage des verderfs; dat zij ten dage der verbolgenheden ontvoerd worden.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Wie zal hem in het aangezicht zijn weg vertonen? Als hij wat doet, wie zal hem vergelden?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Eindelijk wordt hij naar de graven gebracht, en is gedurig in den aardhoop.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 De kluiten des dals zijn hem zoet, en hij trekt na zich alle mensen; en dergenen, die voor hem geweest zijn, is geen getal.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Hoe vertroost gij mij dan met ijdelheid, dewijl in uw antwoorden overtreding overig is?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
