Job 12

1 Maar Job antwoordde en zeide:

Felele erre Jób, és monda:

2 Trouwens, omdat gijlieden het volk zijt, zo zal de wijsheid met ulieden sterven!

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

3 Ik heb ook een hart even als gijlieden, ik zwicht niet voor u; en bij wien zijn niet dergelijke dingen?

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

4 Ik ben het, die zijn vriend een spot is, maar roepende tot God, Die hem verhoort; de rechtvaardige en oprechte is een spot.

Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja őt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

5 Hij is een verachte fakkel, naar de mening desgenen, die gerust is; hij is gereed met den voet te struikelen.

A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

6 De tenten der verwoesters hebben rust, en die God tergen, hebben verzekerdheden, om hetgene God met Zijn hand toebrengt.

A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

7 En waarlijk, vraag toch de beesten, en elkeen van die zal het u leren; en het gevogelte des hemels, dat zal het u te kennen geven.

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

8 Of spreek tot de aarde, en zij zal het u leren; ook zullen het u de vissen der zee vertellen.

Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

9 Wie weet niet uit alle deze, dat de hand des HEEREN dit doet?

Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

10 In Wiens hand de ziel is van al wat leeft, en de geest van alle vlees des mensen.

A kinek kezében van minden élő állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

11 Zal niet het oor de woorden proeven, gelijk het gehemelte voor zich de spijze smaakt?

Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

12 In de stokouden is de wijsheid, en in de langheid der dagen het verstand.

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

13 Bij Hem is wijsheid en macht; Hij heeft raad en verstand.

Ő nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Ziet, Hij breekt af, en het zal niet herbouwd worden; Hij besluit iemand, en er zal niet opengedaan worden.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.

15 Ziet, Hij houdt de wateren op, en zij drogen uit; ook laat Hij ze uit, en zij keren de aarde om.

Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja őket, felforgatják a földet.

16 Bij Hem is kracht en wijsheid; Zijns is de dwalende, en die doet dwalen.

Ő nála van az erő és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

17 Hij voert de raadsheren beroofd weg, en de rechters maakt Hij uitzinnig,

A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

18 Den band der koningen maakt Hij los, en Hij bindt den gordel aan hun lenden.

A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

19 Hij voert de oversten beroofd weg, en de machtigen keert Hij om.

A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20 Hij beneemt den getrouwen de spraak, en der ouden oordeel neemt Hij weg.

Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektől elveszi a tanácsot.

21 Hij giet verachting over de prinsen uit, en Hij verslapt den riem der geweldigen.

Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

22 Hij openbaart de diepten uit de duisternis, en des doods schaduwe brengt Hij voort in het licht.

Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

23 Hij vermenigvuldigt de volken, en verderft ze; Hij breidt de volken uit, en leidt ze.

Nemzeteket növel fel, azután elveszíti őket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

24 Hij neemt het hart van de hoofden des volks der aarde weg, en doet hen dwalen in het woeste, waar geen weg is.

Elveszi eszöket a föld népe vezetőinek, és úttalan pusztában bujdostatja őket.

25 Zij tasten in de duisternis, waar geen licht is; en Hij doet hen dwalen, als een dronkaard.

És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.