Job 11
1 Toen antwoordde Zofar, de Naamathiet, en zeide:
Felele a Naamából való Czófár, és monda:
2 Zou de veelheid der woorden niet beantwoord worden, en zou een klapachtig man recht hebben?
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?
3 Zouden uw leugenen de lieden doen zwijgen, en zoudt gij spotten, en niemand u beschamen?
Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!
4 Want gij hebt gezegd: Mijn leer is zuiver, en ik ben rein in uw ogen.
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.
5 Maar gewisselijk, och, of God sprak, en Zijn lippen tegen u opende;
De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!
6 En u bekend maakte de verborgenheden der wijsheid, omdat zij dubbel zijn in wezen! Daarom weet, dat God voor u vergeet van uw ongerechtigheid.
És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.
7 Zult gij de onderzoeking Gods vinden? Zult gij tot de volmaaktheid toe den Almachtige vinden?
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
8 Zij is als de hoogten der hemelen, wat kunt gij doen? Dieper dan de hel, wat kunt gij weten? (Sheol h7585)
Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg? (Sheol h7585)
9 Langer dan de aarde is haar maat, en breder dan de zee.
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
10 Indien Hij voorbijgaat, opdat Hij overlevere of vergadere, wie zal dan Hem afkeren?
Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?
11 Want Hij kent de ijdele lieden, en Hij ziet de ondeugd; zou Hij dan niet aanmerken?
Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
12 Dan zal een verstandeloos man kloekzinnig worden; hoewel de mens als het veulen eens woudezels geboren is.
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.
13 Indien gij uw hart bereid hebt, zo breid uw handen tot Hem uit.
Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
14 Indien er ondeugd in uw hand is, doe die verre weg; en laat het onrecht in uw tenten niet wonen.
Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;
15 Want dan zult gij uw aangezicht opheffen uit de gebreken, en zult vast wezen, en niet vrezen.
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;
16 Want gij zult de moeite vergeten, en harer gedenken als der wateren, die voorbijgegaan zijn.
Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.
17 Ja, uw tijd zal klaarder dan de middag oprijzen; gij zult uitvliegen, als de morgenstond zult gij zijn.
Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
18 En gij zult vertrouwen, omdat er verwachting zal zijn; en gij zult graven, gerustelijk zult gij slapen;
Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.
19 En gij zult nederliggen, en niemand zal u verschrikken; en velen zullen uw aangezicht smeken.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.
20 Maar de ogen der goddelozen zullen bezwijken, en de toevlucht zal van hen vergaan; en hun verwachting zal zijn de uitblazing der ziel.
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
