2 Samuël 22
1 En David sprak de woorden dezes lieds tot den HEERE, ten dage als de HEERE hem verlost had uit de hand van al zijn vijanden, en uit de hand van Saul.
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 Hij zeide dan: De HEERE is mij mijn Steenrots, en mijn Burg, en mijn Uithelper.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 God is mijn Rots, ik zal op Hem betrouwen; mijn Schild en de Hoorn mijns heils, mijn Hoog Vertrek en mijn Toevlucht, mijn Verlosser! Van geweld hebt Gij mij verlost!
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Ik riep den HEERE aan, Die te prijzen is, en ik werd verlost van mijn vijanden.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Want baren des doods hadden mij omvangen; beken Belials verschrikten mij.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Als mij bange was, riep ik den HEERE aan, en riep tot mijn God; en Hij hoorde mijn stem uit Zijn paleis, en mijn geroep kwam in Zijn oren.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Toen daverde en beefde de aarde; de fondamenten des hemels beroerden zich, en daverden, omdat Hij ontstoken was.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Rook ging op van Zijn neus, en een vuur uit Zijn mond verteerde; kolen werden daarvan aangestoken.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 En Hij boog den hemel, en daalde neder; en donkerheid was onder Zijn voeten.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 En Hij voer op een cherub, en vloog, en werd gezien op de vleugelen des winds.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 En Hij zette duisternis rondom Zich tot tenten, een samenbinding der wateren, wolken des hemels.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Van den glans voor Hem henen werden kolen des vuurs aangestoken.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 De HEERE donderde van den hemel, en de Allerhoogste gaf Zijn stem.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 En Hij zond pijlen uit en verstrooide ze; bliksemen en verschrikte ze.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 En de diepe kolken der zee werden gezien, de gronden der wereld werden ontdekt, door het schelden des HEEREN, van het geblaas des winds van Zijn neus.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Hij zond van de hoogte, Hij nam mij, Hij trok mij op uit grote wateren.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Hij verloste mij van mijn sterken vijand, van mijn haters, omdat zij machtiger waren dan ik.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Zij hadden mij bejegend ten dage mijns ongevals; maar de HEERE was mij een Steunsel.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 En Hij voerde mij uit in de ruimte, en rukte mij uit, want Hij had lust aan mij.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 De HEERE vergold mij naar mijn gerechtigheid; Hij gaf mij weder naar de reinigheid mijner handen.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Want ik heb des HEEREN wegen gehouden, en ben van mijn God niet goddelooslijk afgegaan.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Want al Zijn rechten waren voor mij, en Zijn inzettingen, daarvan week ik niet af.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Maar ik was oprecht voor Hem; en ik wachtte mij voor mijn ongerechtigheid.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Zo gaf mij de HEERE weder naar mijn gerechtigheid, naar mijn reinigheid, voor Zijn ogen.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Bij den goedertierene houdt Gij U goedertieren; bij den oprechten held houdt Gij U oprecht.
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Bij den reine houdt Gij U rein; maar bij den verkeerde houdt Gij U verdraaid.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 En Gij verlost het bedrukte volk; maar Uw ogen zijn tegen de hogen, Gij zult hen vernederen.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Want Gij zijt mijn Lamp, o HEERE, en de HEERE doet mijn duisternis opklaren.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Want met U loop ik door een bende; met mijn God spring ik over een muur.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Gods weg is volmaakt; de rede des HEEREN is doorlouterd; Hij is een Schild allen, die op Hem betrouwen.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Want wie is God, behalve de HEERE, en wie is een rotssteen, behalve onze God?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 God is mijn Sterkte en Kracht; en Hij heeft mijn weg volkomen geopend.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Hij maakt mijn voeten gelijk als der hinden, en stelt mij op mijn hoogten.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Hij leert mijn handen ten strijde, zodat een stalen boog met mijn armen verbroken is.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Ook hebt Gij mij gegeven het schild Uws heils, en door Uw verootmoedigen hebt Gij mij groot gemaakt.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Gij hebt mijn voetstap ruim gemaakt onder mij; en mijn enkelen hebben niet gewankeld.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Ik vervolgde mijn vijanden, en verdelgde hen, en keerde niet weder, totdat ik ze verdaan had.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 En ik verteerde hen, en doorstak ze, dat zij niet weder opstonden; maar zij vielen onder mijn voeten.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Want Gij omgorddet mij met kracht ten strijde; Gij deedt onder mij nederbukken, die tegen mij opstonden.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 En Gij gaaft mij den nek mijner vijanden, mijner haters, en ik vernielde hen.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Zij zagen uit, maar er was geen verlosser; naar den HEERE, maar Hij antwoordde hun niet.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Toen vergruisde ik hen als stof der aarde; ik stampte ze, ik breidde hen uit als slijk der straten.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Ook hebt Gij mij uitgeholpen van de twisten mijns volks, Gij hebt mij bewaard tot een hoofd der heidenen; het volk, dat ik niet kende, heeft mij gediend.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Vreemden hebben zich mij geveinsdelijk onderworpen; zo haast als hun oor van mij hoorde, hebben zij mij gehoorzaamd.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Vreemden zijn vervallen, en hebben zich aangegord uit hun sloten.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 De HEERE leeft, en geloofd zij mijn Rotssteen; en verhoogd zij God, de Rotssteen mijns heils!
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 De God, Die mij volkomene wraak geeft, en de volken onder mij nederwerpt;
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 En Die mij uitvoert van mijn vijanden; en Gij verhoogt mij boven degenen, die tegen mij opstaan; Gij redt mij van den man alles gewelds.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Daarom zal ik U, o HEERE, loven onder de heidenen, en Uw Naam zal ik psalmzingen.
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Hij is een Toren der verlossingen Zijns konings, en Hij doet goedertierenheid aan Zijn gezalfde, aan David en aan zijn zaad, tot in eeuwigheid.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
