1 Samuël 14

1 Het geschiedde nu op een dag, dat Jonathan, de zoon van Saul, tot den jongen, die zijn wapenen droeg, zeide: Kom, en laat ons tot de bezetting der Filistijnen overgaan, welke aan gene zijde is; doch hij gaf het zijn vader niet te kennen.

Történt egy napon, szólt Jónátán, Sául fia, fegyverhordozó legényéhez: Gyere, hadd megyünk át a filiszteusok őrséhez, mely a túlsó oldalon van. Atyjának pedig nem mondta meg. –

2 Saul nu zat aan het uiterste van Gibea onder den granatenboom, die te Migron was; en het volk, dat bij hem was, was omtrent zeshonderd man.

Sául ült Gibea szélén a Migrónban levő gránátfa alatt, a nép pedig, mely nála volt, mintegy hatszáz ember.

3 En Ahia, de zoon van Ahitub, den broeder van Ikabod, den zoon van Pinehas, den zoon van Eli, was priester des HEEREN, te Silo, dragende den efod; doch het volk wist niet, dat Jonathan heengegaan was.

És Achíja, fia Achitúbnak, I-Kábód testvérének, aki fia Pínechásznak, Éli fiának, ki az Örökkévaló papja volt Silóban, viselte az éfodot. – A nép pedig nem tudta, hogy elment Jónátán.

4 Er was nu tussen de doortochten, waar Jonathan zocht door te gaan tot der Filistijnen bezetting, een scherpte van een steenklip aan deze zijde, en een scherpte van een steenklip aan gene zijde; en de naam der ene was Bozes, en de naam der andere Sene.

A szorosok között pedig, melyeken Jónátán át akart menni a filiszteusok őrséhez, sziklafok volt az innenső oldalon és sziklafok a túlsó oldalon; az egyiknek neve Bóczécz, a másiknak neve Széne.

5 De ene tand was gelegen tegen het noorden, tegenover Michmas, en de andere tegen het zuiden, tegenover Geba.

Az egyik fok északról mered Mikhmással szemben, a másik pedig; délről Gébával szemben.

6 Jonathan nu zeide tot den jongen, die zijn wapenen droeg: Kom, en laat ons tot de bezetting dezer onbesnedenen overgaan; misschien zal de HEERE voor ons werken; want bij den HEERE is geen verhindering, om te verlossen door velen of door weinigen.

És szólt Jónátán fegyverhordozó legényéhez: Gyere, hadd megyünk át ama körülmetéletlenek őrséhez, talán cselekszik értünk az Örökkévaló, mert az Örökkévaló számára nincs akadály, segíteni sokkal vagy kevéssel.

7 Toen zeide zijn wapendrager tot hem: Doe al, wat in uw hart is; wend u, zie ik ben met u, naar uw hart.

Mondta neki fegyverhordozója: Tegyél mindent, ami szívedben van; indulj neki, íme nálad vagyok szíved szerint.

8 Jonathan nu zeide: Zie, wij zullen overgaan tot die mannen, en wij zullen ons aan hen ontdekken.

És mondta Jónátán: Íme, átmegyünk az emberekhez és mutatkozunk nekik;

9 Indien zij aldus tot ons zeggen: Staat stil, totdat wij aan ulieden komen; zo zullen wij blijven staan aan onze plaats, en tot hen niet opklimmen.

ha így szólnak hozzánk: várjatok, míg odaérünk hozzátok, akkor megállunk helyünkben és nem megyünk föl hozzájuk;

10 Maar zeggen zij aldus: Klimt tot ons op; zo zullen wij opklimmen, want de HEERE heeft hen in onze hand gegeven; en dit zal ons een teken zijn.

de ha így szólnak: jöjjetek föl hozzánk, akkor fölmegyünk, mert kezünkbe adta őket az Örökkévaló. Ez számunkra a jel.

11 Toen zij beiden zich aan der Filistijnen bezetting ontdekten, zo zeiden de Filistijnen: Ziet, de Hebreen zijn uit de holen uitgegaan, waarin zij zich verstoken hadden.

Midőn ketten mutatkoztak a filiszteusok őrsének, mondták a filiszteusok: Íme, héberek jönnek ki a lyukakból, ahová elrejtőztek.

12 Verder antwoordden de mannen der bezetting aan Jonathan en zijn wapendrager, en zeiden: Klimt op tot ons, en wij zullen het u wijs maken. En Jonathan zeide tot zijn wapendrager: Klim op achter mij, want de HEERE heeft hen gegeven in de hand van Israel.

És megszólították az őrs emberei Jónátánt és fegyverhordozóját és mondták: Jöjjetek föl hozzánk, majd tudatunk valamit veletek! Ekkor szólt Jónátán fegyverhordozójához: Jöjj föl utánam, mert Izrael kezébe adta őket az Örökkévaló.

13 Toen klom Jonathan op zijn handen en op zijn voeten, en zijn wapendrager hem na; en zij vielen voor Jonathans aangezicht, en zijn wapendrager doodde ze achter hem.

Jónátán fölmászott négykézláb, fegyverhordozója pedig utána; és elhullottak Jonátán előtt, fegyverhordozója pedig öldösött utána.

14 Deze eerste slag nu, waarmede Jonathan en zijn wapendrager omtrent twintig mannen versloegen, geschiedde omtrent in de helft eens bunders, zijnde een juk ossen lands.

És volt az első vereség, melyet vert Jónátán meg fegyverhordozója, mintegy húsz ember – egy hold mezőnek mintegy fél barázdáján.

15 En er was een beving in het leger, op het veld en onder het ganse volk; de bezetting en de verdervers beefden ook zelven; ja, het land werd beroerd, want het was een beving Gods.

És lett ijedség a táborban, a mezőn és az egész nép között, az őrs meg a pusztító had – azok is megijedtek; és megreszketett a föld, és lett abból isteni ijedség.

16 Als nu de wachters van Saul te Gibea-Benjamins zagen, dat, ziet, de menigte versmolt, en doorging, en geklopt werd;

S látták Sáulnak az őrei a Benjáminbeli Gibeában, íme a tömeg szerteoszlott és ide s tova mozgott.

17 Toen zeide Saul tot het volk, dat bij hem was: Telt toch, en beziet, wie van ons weggegaan zijn. En zij telden, en ziet, Jonathan en zijn wapendrager waren daar niet.

Ekkor mondta Sául a népnek, mely vele volt: Nézzetek csak utána és lássátok, ki ment el tőlünk; utánanéztek, és íme, nincs meg Jónátán és fegyverhordozója.

18 Toen zeide Saul tot Ahia: Breng de ark Gods herwaarts. Want de ark Gods was te dien dage bij de kinderen Israels.

És mondta Sául Achíjának: Hozd ide az Isten ládáját mert ott volt az Isten ládája ama napon Izrael fiaival együtt.

19 En het geschiedde, toen Saul nog tot den priester sprak, dat het rumoer, hetwelk in der Filistijnen leger was, zeer toenam en vermenigvuldigde; zo zeide Saul tot den priester: Haal uw hand in.

Volt pedig, mialatt Sául a paphoz szólt, a tömeg, mely a filiszteusok táborában volt, egyre nagyobb lett – erre szólt Sául a paphoz: Vond vissza kezedet!

20 Saul nu, en al het volk, dat bij hem was, werd samengeroepen, en zij kwamen ten strijde; en ziet, het zwaard des enen was tegen den anderen, er was een zeer groot gedruis.

Összegyűlt Sául meg az egész nép, mely vele volt, és elmentek a harctérre és íme, kinek-kinek kardja társa ellen volt igen nagy zavar.

21 Er waren ook Hebreen bij de Filistijnen, als eertijds, die met hen in het leger opgetogen waren rondom; dezen nu vervoegden zich ook met de Israelieten, die bij Saul en Jonathan waren.

Azon héberek pedig, kik a filiszteusoknál voltak mint tegnap-tegnapelőtt, akik velük fölmentek volt a táborba köröskörül – azok is a Sáullal és Tónátánnal levő Izraellel tartottak.

22 Als alle mannen van Israel, die zich verstoken hadden in het gebergte van Efraim, hoorden, dat de Filistijnen vluchtten, zo kleefden zij ook hen achteraan in den strijd.

S mind az Izrael emberei, kik elrejtőztek Efraim hegységében, hallották, hogy megfutamodtak a filiszteusok, azok is nyomukban voltak a harcban.

23 Alzo verloste de HEERE Israel te dien dage; en het leger trok over naar Beth-Aven.

S megsegítette az Örökkévaló ama napon Izraelt; a harc pedig túlterjedt Bét-Ávenen.

24 En de mannen van Israel werden mat te dien dage; want Saul had het volk bezworen, zeggende: Vervloekt zij de man, die spijze eet tot aan den avond, opdat ik mij aan mijn vijanden wreke! Daarom proefde dat ganse volk geen spijs.

S Izrael emberei szorongatottak voltak ama napon; Sául ugyanis megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, ki eszik kenyeret estig, mígnem bosszút vettem ellenségeimen. S nem ízlelt az egész nép kenyeret.

25 En het ganse volk kwam in een woud; en daar was honig op het veld.

Az egész ország odament az erdőbe; és méz volt a mező színén.

26 Toen het volk in het woud kwam, ziet, zo was er een honigvloed; maar niemand raakte met zijn hand aan zijn mond, want het volk vreesde de bezwering.

Odaérkezett a nép az erdőhöz és íme folyó méz; de senki sem értette kezét a szájához, mert félt a nép az eskütől.

27 Maar Jonathan had het niet gehoord, toen zijn vader het volk bezworen had, en hij reikte het einde van den staf uit, die in zijn hand was, en hij doopte denzelven in een honigraat; als hij nu zijn hand tot zijn mond wendde, zo werden zijn ogen verlicht.

Jónátán pedig nem hallotta, mikor megeskette atyja a népet, kinyújtotta tehát a kezében levő botnak végét és belemártotta a lépes mézbe; visszavitte kezét a szájához, és megvilágosodtak szemei.

28 Toen antwoordde een man uit het volk, en zeide: Uw vader heeft het volk zwaarlijk bezworen, zeggende: Vervloekt zij de man, die heden brood eet! Daarom bezwijkt het volk.

Ekkor megszólalt valaki a nép közül és mondta: Megeskette atyád a népet, mondván: átkozott az az ember, aki ma kenyeret eszik pedig elbágyadt a nép.

29 Toen zeide Jonathan: Mijn vader heeft het land beroerd; zie toch, hoe mijn ogen verlicht zijn, omdat ik een weinig van dezen honig gesmaakt heb;

Mondta Jónátán: Megzavarta atyám az országot! Lássátok csak, hogy megvilágosodtak szemeim, mert ízleltem ezt a kevés mézet;

30 Hoe veel meer, indien het volk heden had mogen vrijelijk eten van den buit zijner vijanden, dien het gevonden heeft! Maar nu is die slag niet groot geweest over de Filistijnen.

hát még, ha evett volna ma a nép ellenségei zsákmányából, melyet talált, ugyan nem lett volna-e most nagyobb a vereség a filiszteusokon?

31 Doch zij sloegen te dien dage de Filistijnen van Michmas tot Ajalon; en het volk was zeer moede.

Megverték ama napon a filiszteusokat Mikhmástól Ajjálónig, és elbágyadt a nép nagyon.

32 Toen maakte zich het volk aan den buit, en zij namen schapen, en runderen, en kalveren, en zij slachtten ze tegen de aarde; en het volk at ze met het bloed.

És nekiesett a nép a zsákmánynak, és vettek aprójószágot és marhát meg borjúkat és levágták a földön; és evett a nép a vér mellett.

33 En men boodschapte het Saul, zeggende: Zie, het volk verzondigt zich aan den HEERE, etende met het bloed. En hij zeide: Gij hebt trouwelooslijk gehandeld; wentelt heden een groten steen tot mij.

Tudtára adták Sáulnak, mondván: Íme, a nép vétkezik az Örökkévaló ellen, evén a vér mellett. Mondta: Hűtlenkedtetek! Gördítsetek ezennel hozzám egy nagy követ.

34 Verder sprak Saul: Verstrooit u onder het volk, en zegt tot hen: Brengt tot mij een iegelijk zijn os, en een iegelijk zijn schaap, en slacht het hier, en eet, en bezondigt u niet aan den HEERE, die etende met het bloed. Toen bracht al het volk een iegelijk zijn os met zijn hand, des nachts, en slachtte ze aldaar.

És mondta Sául: Széledjetek el a nép között és mondjátok nekik: hozzátok ide hozzám kiki ökrét és kiki bárányát, vágjátok le e helyet és egyetek, és ne vétkezzetek az Örökkévaló ellen, evén a vér mellett. És odavitte az egész nép, kiki ökrét kezével azon éjjel, és levágták ott.

35 Toen bouwde Saul den HEERE een altaar; dit was het eerste altaar, dat hij den HEERE bouwde.

És épített Sául oltárt az Örökkévalónak; ezzel kezdett építeni oltárt az Örökkévalónak.

36 Daarna zeide Saul: Laat ons aftrekken de Filistijnen na, bij nacht, en laat ons dezelve beroven, totdat het morgen licht worde, en laat ons niet een man onder hen overig laten. Zij nu zeiden: Doe al wat goed is in uw ogen; maar de priester zeide: Laat ons herwaarts tot God naderen.

Ekkor mondta Sául: Hadd megyünk le éjjel a filiszteusok után és prédáljuk meg őket a reggel virradtáig és ne hagyjunk meg közülük senkit. Mondták: Mindazt, ami jó szemeidben, tedd meg. – És mondta a pap: Hadd lépjünk ide az Istenhez.

37 Toen vraagde Saul God: Zal ik aftrekken de Filistijnen na? Zult Gij ze in de hand van Israel overgeven? Doch Hij antwoordde hem niet te dien dage.

S megkérdezte Sául Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után, adod-e őket Izrael kezébe? De nem felelt neki ama napon.

38 Toen zeide Saul: Komt herwaarts uit alle hoeken des volks, en verneemt, en ziet, waarin deze zonde heden geschied zij.

És mondta Sául: Lépjetek ide, mind a népnek kiválói; tudjátok meg és lássátok, mi által lett ma ez a nagy vétek.

39 Want zo waarachtig als de HEERE leeft, Die Israel verlost, al ware het in mijn zoon Jonathan, zo zal hij den dood sterven; en niemand uit het ganse volk antwoordde hem.

Mert él az Örökkévaló, aki megsegítette Izraelt: bizony ha Jónátán fiam által volna, bizony meg kell halnia. De nem felelt neki senki a nép közül.

40 Verder zeide hij tot het ganse Israel: Gijlieden zult aan de ene zijde zijn, en ik en mijn zoon Jonathan zullen aan de andere zijde zijn. Toen zeide het volk tot Saul: Doe, wat goed is in uw ogen.

Ekkor szólt egész Izraelhez: Ti lesztek az egyik oldalon, én pedig és Jónátán fiam leszünk a másik oldalon. Szólt a nép Sáulhoz: Ami jó a szemeidben, tedd meg.

41 Saul nu sprak tot den HEERE, den God Israels: Toon den onschuldige. Toen werd Jonathan en Saul geraakt, en het volk ging vrij uit.

És szólt Sául az Örökkévalóhoz Izrael Istenéhez: Szerezz igazat! És megfogatott Jónátán meg Sául, a nép pedig kiszabadult.

42 Toen zeide Saul: Werpt het lot tussen mij en tussen mijn zoon Jonathan. Toen werd Jonathan geraakt.

És mondta Sául: Vessetek köztem és Jónátán fiam közt; és megfogatott. Jónátán.

43 Saul dan zeide tot Jonathan: Geef mij te kennen, wat gij gedaan hebt. Toen gaf het Jonathan hem te kennen, en zeide: Ik heb maar een weinig honigs geproefd, met het uiterste des stafs, dien ik in mijn hand had; zie hier ben ik, moet ik sterven?

Erre szólt Sául Jónátánhoz: Add tudtomra, mit cselekedtél! Tudtára adta Jónátán és mondta. Megízleltem bizony a kezemben levő bot végével egy kevés mézet; itt vagyok, haljak meg!

44 Toen zeide Saul: Zo doe mij God, en zo doe Hij daartoe, Jonathan! gij moet den dood sterven.

És mondta Sául: Így tegyen Isten és úgy folytassa; bizony, meg kell halnod, Jónátán.

45 Maar het volk zeide tot Saul: Zou Jonathan sterven, die deze grote verlossing in Israel gedaan heeft? Dat zij verre! zo waarachtig als de HEERE leeft, als er een haar van zijn hoofd op de aarde vallen zal; want hij heeft dit heden met God gedaan. Alzo verloste het volk Jonathan, dat hij niet stierf.

De szólt a nép Sáulhoz: Vajon Jónátán haljon-e meg, aki szerezte ezt a nagy győzelmet Izraelben? Távol legyen! Él az Örökkévaló, nem fog hullani fejének haja szálaiból egy sem a földre, ment Istennel cselekedett e napon. Így kiváltotta a nép Jónátánt, és nem halt meg.

46 Saul nu toog op van achter de Filistijnen, en de Filistijnen trokken aan hun plaats.

És elvonult Sául a filiszteusoktól, a filiszteusok pedig elmentek helyükre.

47 Toen nam Saul het koninkrijk over Israel in; en hij streed rondom tegen al zijn vijanden, tegen Moab, en tegen de kinderen Ammons, en tegen Edom, en tegen de koningen van Zoba, en tegen de Filistijnen; en overal, waar hij zich wendde, oefende hij straf.

Sául megragadta volt az uralmat Izrael fölött és harcolt köröskörül mind az ellenségeivel: Móábbal, Ammón fiaival, Edómmal, Czóba királyaival és a filiszteusokkal, és bárhova fordult, győztes lett.

48 En hij handelde dapper, en hij sloeg de Amalekieten, en hij redde Israel uit de hand desgenen, die hem beroofde.

Hatalmasat végzett és megverte Amáléket; így megmentette Izraelt fosztogatója kezéből.

49 De zonen van Saul nu waren: Jonathan, en Isvi, en Malchi-sua; en de namen zijner twee dochteren waren deze: de naam der eerstgeborene was Merab, en de naam der kleinste Michal.

És voltak Sául fiai: Jónátán, Jisví és Malki-Súa; két leányának neve pedig: az idősebbik neve Méráb, a fiatalabbik neve Míkhál.

50 En de naam van Sauls huisvrouw was Ahinoam, een dochter van Ahimaaz; en de naam van zijn krijgsoverste was Abi-ner, een zoon van Ner, Sauls oom.

Sául feleségének neve pedig Achínóam, Achímáacz leánya. És hadvezérének neve Abínér, Nérnek, Sául nagybátyának fia.

51 En Kis was Sauls vader, en Ner, Abners vader, was een zoon van Abiel.

Kis pedig, Sául atyja, meg Nér, Abnér atyja, Abíélnek fiai.

52 En er was een sterke krijg tegen de Filistijnen al de dagen van Saul; daarom alle helden en alle kloeke mannen, die Saul zag, die vergaderde hij tot zich.

És erős volt a háború a filiszteusok ellen Sául minden napjaiban; ha Sául látott valamely vitéz férfiút vagy valamely derék embert, magához fogadta.