Hooglied 1
Énekek éneke, Salamontól.
2 Drenk mij met de kussen van uw mond; Want uw liefde is zoeter dan wijn.
Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
3 Heerlijk is de geur van uw balsem, Uw naam is het kostbaarst aroom. Daarom hebben de meisjes u lief.
Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
4 Neem mij mede, laat ons vluchten; Want de koning heeft mij in zijn vertrekken gebracht! Wij willen juichen, in u ons verblijden, Uw liefde roemen, hoger dan wijn, Terecht beminnen zij u!
Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
5 Wel ben ik donker, Maar toch nog schoon, Jerusalems dochters: Als de tenten van Kedar, De paviljoenen van Sjalma.
Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
6 Let er niet op, dat ik zwart ben, En van de zon ben verbrand; Want de zonen van mijn moeder waren boos op mij, En lieten mij de wijngaarden bewaken…. Maar mijn eigen wijngaard bewaakte ik niet!
Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Bericht mij toch, mijn zielsbeminde, Waar ge uw kudde laat weiden, Waar ge ze in de middag laat rusten? Want waarom zou ik gaan zwerven Bij de kudden uwer vrienden?
Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
8 Als ge het niet weet, Schoonste der vrouwen, Volg dan het spoor van de kudde, En hoed uw geiten Bij de tenten der herders.
Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
9 Met het span van Farao’s wagens Vergelijk ik u, liefste;
Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
10 Hoe bekoorlijk uw wangen tussen de hangers, Uw hals in de snoeren.
Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
11 Gouden hangers laten we u maken, Met plaatjes van zilver.
Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
12 Zolang de koning in zijn harem verbleef, Straalde mijn nardus haar geur.
Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
13 Want mijn beminde is mij een bundeltje mirre, Dat op mijn boezem blijft rusten;
Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
14 Mijn beminde is mij een cyper-tros, Van Engédi’s gaarden.
cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
15 Wat zijt ge verrukkelijk, mijn liefste, Uw ogen zijn duiven.
Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
16 Wat zijt ge verrukkelijk schoon, mijn beminde Ons rustbed is in het groen!
Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
17 De binten van ons paleis zijn ceders, Onze wanden cypressen.
házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
