Psalmen 94
1 Jahweh, wrekende God, God der wrake, treed op;
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Verhef U, Rechter der aarde, Vergeld de trotsen wat ze verdienen!
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Hoelang nog zullen de zondaars, o Jahweh, Hoelang nog zullen de boosdoeners juichen?
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Al die booswichten pochen en snoeven, En een hoge toon slaan ze aan!
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Jahweh, ze vertrappen uw volk, En verdrukken uw erfdeel;
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 Ze doden weduwen en wezen, Vermoorden die bij ons kwamen wonen.
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 En dan zeggen ze nog: Jahweh ziet het niet eens, De God van Jakob merkt het niet!
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Domme kudde, word toch verstandig; Gij dwazen, wanneer wordt gij wijs?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Zou Hij het niet horen, die het oor heeft geplant, Niet zien, die het oog heeft geschapen;
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Zou Hij, die de volkeren tuchtigt, niet straffen, Onwetend zijn, die den mens onderricht?
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Neen, Jahweh kent de gedachten der mensen, Hij weet, dat het hersenschimmen zijn.
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Jahweh, gelukkig de man, dien Gij onderricht, En dien Gij leert uit uw wet:
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 Hoe hij gelaten moet zijn in dagen van rampspoed, Totdat voor den boze het graf is gedolven;
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 Hoe Jahweh zijn volk niet verstoot, En nooit zijn erfdeel verlaat;
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Hoe de brave zijn recht weer verkrijgt, Alle oprechten van hart weer geluk!
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Wie anders neemt het voor mij tegen de boosdoeners op, Wie staat mij tegen de booswichten bij?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Wanneer Jahweh mij niet te hulp was gekomen, Dan lag ik misschien al lang in het graf.
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Maar als ik denk: nú wankelt mijn voet, Dan steunt mij uw goedheid, o Jahweh;
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 En wanneer zware zorgen mij innerlijk drukken, Dan verkwikt uw vertroosting mijn ziel.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Zoudt Gij iets gemeen hebben met de zetel van onrecht, Die onheil sticht op gezag van de wet;
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 Met hen, die het leven der braven belagen, En onschuldig bloed durven straffen?
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Neen, voor mij is Jahweh een toevlucht, Mijn God een veilige Rots;
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Maar hùn vergeldt Hij hun onrecht, En vernielt ze om hun boosheid: Jahweh, onze God!
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
