Psalmen 88
1 Een lied; een psalm van de zonen van Kore. Voor muziekbegeleiding; met de fluit. Een klaag- en leerdicht van Heman, den Ezrachiet. Jahweh, mijn God, overdag roep ik om hulp, En schrei des nachts voor uw aanschijn.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Laat mijn gebed voor uw aangezicht dringen; Luister toch naar mijn klagen.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Men telt mij bij hen, die ten grave dalen, Ik ben als een man, aan het eind van zijn kracht.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Ik ben als de doden verstoten, Als lijken, die in het graf zijn gelegd: Aan wie Gij niet langer meer denkt, En die aan uw hand zijn onttrokken.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Gij hebt mij in de diepe grafkuil gestort, In duisternis en in de schaduw des doods;
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Uw toorn drukt zwaar op mij neer, Al uw golven slaan over mij heen.
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Gij hebt mijn vrienden van mij vervreemd, En ze van mij laten walgen; Ik zit in de knel, en kan er niet uit,
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mijn oog versmacht van ellende. De ganse dag, Jahweh, roep ik U aan, En strek mijn handen naar U uit:
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Of doet Gij aan de doden nog wonderen, Staan de schimmen soms op, om U te loven?
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Zal men in het graf van uw goedheid gewagen, Van uw trouw in de afgrond;
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Zal men in de duisternis uw wondermacht kennen, Uw gerechtigheid in het land van vergeten?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 Daarom, Jahweh, roep ik U aan, Treedt iedere morgen mijn bede U tegen.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Waarom zoudt Gij mij dan verstoten, o Jahweh, En mij uw aanschijn verbergen?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Van jongsaf ben ik in ellende en zorgen gedompeld, Ik ben radeloos onder de last van uw plagen;
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Uw gramschap slaat over mij heen, Uw verschrikkingen overstelpen mij.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 Als water omringen ze mij iedere dag, En sluiten mij helemaal in;
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Gij hebt vrienden en makkers van mij vervreemd, En mijn bekenden door mijn ellende.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
