< Psalmen 77 >
1 Voor muziekbegeleiding; voor Jedoetoen. Een psalm van Asaf. Luide roep ik tot Jahweh; Luide tot God, opdat Hij mij hore!
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 Overdag zoek ik in mijn benauwdheid den Heer, ‘s Nachts strekken mijn handen zich uit, onvermoeid.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 Mijn ziel weigert troost: denk ik aan God, ik moet kreunen; Peins ik na, mijn geest is verslagen.
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Ik kan mijn ogen niet sluiten, En van onrust niet spreken.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 Ik denk aan de oude dagen terug, En herinner me weer de vroegere jaren;
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 Ik lig er ‘s nachts over te peinzen, Te klagen, en in mijn gedachten te tobben.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Zou de Heer dan voor altijd verstoten, En nooit genadig meer zijn;
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Zou zijn liefde voorgoed zijn verdwenen, Zijn belofte verbroken, die Hij deed van geslacht tot geslacht;
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Zou God zijn vergeten, Zich te ontfermen, Of in zijn toorn zijn hart hebben gesloten?
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 Maar ik sprak: Neen, dìt werp ik ver van mij af, Dat de hand van den Allerhoogste veranderd zou zijn!
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 Ik dacht dus aan uw daden, o Jahweh, Dacht terug aan uw vroegere wonderen;
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 Peinsde over al uw werken, Overwoog, wat door U is verricht.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Ja, uw weg was heilig, o God; Welke God was ontzaglijk als Jahweh!
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Gij waart de God, die wonderen wrochtte, En uw macht aan de heidenen toonde!
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Gij hebt door uw arm uw volk verlost, De zonen van Jakob en Josef!
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 De wateren zagen U, o God, De wateren zagen U en beefden, Zelfs de zeeën begonnen te rillen;
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 De wolken goten stromen neer, Het zwerk daverde en dreunde, Langs alle kant vlogen uw schichten rond.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 Uw donder kraakte en rolde, Uw bliksems verlichtten de wereld, De aarde rilde en beefde!
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Uw weg liep midden door de zee, Uw pad door onstuimige wateren; Toch bleven uw sporen onzichtbaar!
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Zo hebt Gij uw volk als schapen geleid, Door de hand van Moses en Aäron!
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.