Psalmen 73
1 Psalm van Asaf. Waarachtig; God is goed voor den rechtvaardige, Jahweh voor de reinen van hart!
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 Toch waren haast mijn voeten gestruikeld, Mijn schreden bijna uitgegleden!
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 Want ik was jaloers op de bozen, Omdat ik de voorspoed der zondaars zag;
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 Voor hen toch bestaat er geen lijden, Gezond en vol kracht is hun lijf.
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 Ze hebben geen zorgen als andere mensen, Worden niet als anderen geplaagd;
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Daarom hangen ze hoogmoed om als een keten, Bedekt hen geweld als een mantel.
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 De misdaad puilt uit hun vet, Hun hart loopt over van slechte gedachten;
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 Ze honen en lasteren, En dreigen op hoge toon met geweld.
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 Ze zetten een mond op tegen de hemel, En hun tong gaat zich tegen de aarde te buiten.
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Daarom lopen de dwazen achter hen aan, En slurpen begerig hun woorden op.
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 Ze zeggen: "Hoe zou God er iets van weten, De Allerhoogste er kennis van hebben?"
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 Zie, zo gaat het de zondaars: Ze zijn altijd gelukkig, en hopen zich rijkdommen op!
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Heb ik dan mijn hart vergeefs in reinheid bewaard, En mijn handen in onschuld gewassen:
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 De ganse dag word ik geplaagd, Iedere morgen opnieuw geslagen!
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Dacht ik: Zo wil ik spreken! Dan brak ik de trouw van het geslacht uwer kinderen;
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 Maar als ik ging peinzen, om het te vatten, Dan bleef het een raadsel in mijn oog.
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 Totdat ik in Gods raadsbesluiten drong, En op hun einde ging letten:
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 Ja, Gij hebt ze op een glibberige bodem gezet, Ze gestort in hun eigen verderf!
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Hoe zijn ze in een oogwenk vernietigd, Verdwenen, in verschrikkelijke rampen vergaan:
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Heer, als een droom, die bij het ontwaken vervliegt, Wiens beeld we bij het opstaan verachten!
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Als dus mijn hart nog verbitterd zou zijn, En mijn nieren bleven geprikkeld,
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 Dan was ik een dwaas en een zot, Een stuk vee in uw oog.
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Want ik blijf altijd bij U, Gij houdt mij bij de rechterhand;
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Gij leidt mij naar uw raadsbesluit, En herstelt mij in ere!
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Wat heb ik toch in de hemel; Ook op aarde verlang ik niets buiten U!
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Al bezwijken mijn vlees en mijn hart, God is voor eeuwig de Rots van mijn hart en mijn erfdeel.
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 Maar die U verlaten, gaan zeker te gronde, Gij vernietigt wie van U afvalt;
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 Doch mij is het goed, in Gods nabijheid te blijven, En mijn vertrouwen te stellen op Jahweh, mijn Heer!
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
