Psalmen 63

1 Een psalm van David, toen hij in de woestijn van Juda vertoefde. God, wat verlang ik naar U; mijn God, naar U dorst mijn ziel, Naar U smacht mijn lichaam als een dor en droog land naar het water.

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2 Ik blik naar U op in uw heilige woning, Om uw macht en uw glorie te aanschouwen!

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

3 Ja, uw genade is kostelijker nog dan het leven: Daarom moeten mijn lippen U loven,

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4 En wil ik U al mijn dagen prijzen, Mijn handen opheffen in uw Naam.

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5 Gij verzadigt mij als met vet en met merg, En mijn mond juicht U toe met jubelende lippen;

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

6 Nog op mijn legerstede moet ik aan U denken, En in mijn nachtwaken over U peinzen.

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

7 Want Gij zijt mijn Helper, Ik nestel in de schaduw uwer vleugelen;

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8 Mijn ziel klampt zich aan U vast, En uw rechterhand is mij een stut.

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

9 Maar zij, die mijn ondergang zoeken, Zullen in de diepten der aarde verzinken;

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10 Ze vallen ten prooi aan het zwaard, En worden een buit van de jakhalzen.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

11 Doch de Koning zal zich verheugen in God, En wie Hem trouw zweert, zal juichen; Maar de mond van de leugenaars wordt gestopt!

A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.