Psalmen 50
1 Een psalm van Asaf. De God der goden, Jahweh, spreekt en roept tot de aarde Van de opgang tot de ondergang der zon!
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Van Sion, de kroon der schoonheid, straalt God zijn heerlijkheid uit:
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Hij komt, onze God, en zwijgt niet meer! Verterend vuur gaat voor Hem uit, De stormwind woedt om Hem heen!
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Hij nodigt de hemelen uit, daarboven, En de aarde, om zijn volk te richten:
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 "Brengt Mij mijn getrouwen bijeen, Die door offers het Verbond met Mij sloten!"
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 En de hemelen verkondigen zijn gerechtigheid; Want God begint het gericht.
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Hoor, mijn volk, en laat Mij spreken; Het u betuigen, Israël: Ik Jahweh, uw God:
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Niet om uw offers spreek Ik u vrij, Of om uw brandoffers, Mij zonder ophouden gebracht.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 Neen, Ik heb den stier uit uw stallen niet nodig, En geen bokken uit uw kooien.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Want Mij behoren alle dieren in het woud, Het vee en het wild op de bergen;
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Ik ken alle vogels in de lucht, Van Mij is wat zich beweegt op het veld.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Had Ik honger, Ik behoefde het ú niet te zeggen, Want Mij behoort de aarde met wat ze bevat.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Of zou Ik soms stierenvlees eten, En bokkenbloed drinken?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Neen, breng als uw offer een loflied aan God, Onderhoud uw geloften, den Allerhoogste gebracht,
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 En roep Mij aan in tijden van nood: Dan zal Ik u redden, en gij zult Mij eren.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Hoe waagt gij het, over mijn geboden te spreken, En uw mond vol te hebben van mijn Verbond,
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 Terwijl gij toch de tucht veracht, En mijn woord in de wind slaat?
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Ziet gij een dief, gij loopt terstond met hem mee, En met echtbrekers gaat gij vriendschappelijk om.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Uw mond vloeit over van boosheid, En uw tong weeft bedrog;
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Gij spreekt schande over uw broeder, En werpt smaad op den zoon van uw moeder.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Dit hebt gij gedaan; en omdat Ik bleef zwijgen, Dacht gij nog: Ik ben niet beter dan gij. Daarom waarschuw Ik u, En breng het u onder het oog.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Godvergetenen, neemt het ter harte; Anders verscheur Ik u, en er is niemand, die u zal redden!
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Wie een loflied offert, eert Mij waarachtig, En wie deugdzaam leeft, hem toon Ik Gods heil!
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
