Psalmen 50
1 Een psalm van Asaf. De God der goden, Jahweh, spreekt en roept tot de aarde Van de opgang tot de ondergang der zon!
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Van Sion, de kroon der schoonheid, straalt God zijn heerlijkheid uit:
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Hij komt, onze God, en zwijgt niet meer! Verterend vuur gaat voor Hem uit, De stormwind woedt om Hem heen!
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Hij nodigt de hemelen uit, daarboven, En de aarde, om zijn volk te richten:
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 "Brengt Mij mijn getrouwen bijeen, Die door offers het Verbond met Mij sloten!"
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 En de hemelen verkondigen zijn gerechtigheid; Want God begint het gericht.
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 Hoor, mijn volk, en laat Mij spreken; Het u betuigen, Israël: Ik Jahweh, uw God:
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Niet om uw offers spreek Ik u vrij, Of om uw brandoffers, Mij zonder ophouden gebracht.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Neen, Ik heb den stier uit uw stallen niet nodig, En geen bokken uit uw kooien.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Want Mij behoren alle dieren in het woud, Het vee en het wild op de bergen;
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Ik ken alle vogels in de lucht, Van Mij is wat zich beweegt op het veld.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Had Ik honger, Ik behoefde het ú niet te zeggen, Want Mij behoort de aarde met wat ze bevat.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Of zou Ik soms stierenvlees eten, En bokkenbloed drinken?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Neen, breng als uw offer een loflied aan God, Onderhoud uw geloften, den Allerhoogste gebracht,
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 En roep Mij aan in tijden van nood: Dan zal Ik u redden, en gij zult Mij eren.
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Hoe waagt gij het, over mijn geboden te spreken, En uw mond vol te hebben van mijn Verbond,
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Terwijl gij toch de tucht veracht, En mijn woord in de wind slaat?
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Ziet gij een dief, gij loopt terstond met hem mee, En met echtbrekers gaat gij vriendschappelijk om.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Uw mond vloeit over van boosheid, En uw tong weeft bedrog;
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Gij spreekt schande over uw broeder, En werpt smaad op den zoon van uw moeder.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Dit hebt gij gedaan; en omdat Ik bleef zwijgen, Dacht gij nog: Ik ben niet beter dan gij. Daarom waarschuw Ik u, En breng het u onder het oog.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Godvergetenen, neemt het ter harte; Anders verscheur Ik u, en er is niemand, die u zal redden!
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Wie een loflied offert, eert Mij waarachtig, En wie deugdzaam leeft, hem toon Ik Gods heil!
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
