Psalmen 38
1 Van David; bij het herinneringsoffer. Jahweh, tuchtig mij niet in uw toorn, Kastijd mij niet in uw gramschap:
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 Want uw pijlen hebben mij getroffen, Uw hand drukt zwaar op mij neer.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 Er is geen gezonde plek aan mijn vlees om uw toorn, Niets gaafs aan mijn gebeente om mijn zonden;
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 Want mijn misdaden stapelen zich op mijn hoofd, En drukken mij neer als een loodzware last.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 Mijn wonden stinken en dragen Om mijn verdwazing;
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Ik ga gebukt en geknakt, Loop heel de dag maar treurend rond.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 Mijn lenden zijn aan alle kanten ontstoken, Geen gezonde plek aan mijn vlees;
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 Ik ben uitgeput en gebroken, En snik het uit door het gekerm van mijn hart.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 Heer, al mijn jammeren is U bekend, Mijn zuchten voor U niet verborgen;
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 Wild bonst mijn hart, de kracht ontzinkt mij, Zelfs het licht van mijn ogen is heen.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 Mijn vrienden en makkers keren zich af om mijn plagen, En mijn verwanten staan op een afstand te spotten;
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 Die mijn leven belagen en mijn ongeluk zoeken, Bespreken mijn val, en belasteren mij de hele dag.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 Maar ik ben als een dove, die het niet hoort, Als een stomme, die zijn mond niet opent,
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Als een man, die niet luistert, En wiens mond geen antwoord meer weet.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 Neen, Jahweh, ik verlaat mij op U: Antwoord Gij, mijn Heer en mijn God;
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 Want ik vrees, dat men zich vrolijk over mij maakt, Een grote mond tegen mij zet, nu mijn voeten wankelen.
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 Ja, ieder ogenblik dreig ik te vallen, Mijn ellende staat mij steeds voor de geest;
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 Want ik moet wel mijn misdaad bekennen, En bekommerd zijn over mijn schuld.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 En machtig zijn ook, die zonder reden mijn vijanden zijn, Talrijk, die mij onverdiend haten,
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 Die goed vergelden met kwaad, Mij ondanks mijn beste bedoeling bestrijden.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Jahweh, verlaat mij dus niet; Mijn God, blijf niet verre van mij!
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Kom mij spoedig te hulp, Mijn Heer en mijn Heil!
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
