Psalmen 34
1 Van David, toen hij zich voor Abimé als een krankzinnige had aangesteld, door hem was weggejaagd, en was heengegaan. Altijd wil ik Jahweh prijzen, Steeds trilt zijn lofzang in mijn mond.
Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban.
2 Mijn ziel zal roemen in Jahweh; Bedrukten zullen het horen, en juichen.
Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek.
3 Verheerlijkt Jahweh met mij, Laat ons te zamen zijn Naam verheffen:
Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben!
4 Ik heb Jahweh gesmeekt; Hij heeft mij verhoord, En mij van al mijn angsten bevrijd.
Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett.
5 Ziet naar Hem op, dan straalt gij van vreugde, En uw gelaat zal niet blozen van schaamte.
Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arczuk el nem pirulhat.
6 Hier is een rampzalige, die om hulp heeft geroepen: Jahweh heeft hem gehoord, en van al zijn ellende verlost.
Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megaegítotte.
7 De engel van Jahweh slaat zijn legerplaats op Rond die Hem vrezen, om ze te redden!
Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelől hörül, és kiszabadítja őket.
8 Smaakt en beseft dan de goedheid van Jahweh; Gelukkig de man, die zijn hoop op Hem stelt.
Érezzétek meg és lássátek, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne!
9 Vreest Jahweh, zijn vromen, Want die Hem duchten, ontbreekt het aan niets;
Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek.
10 Rijken kunnen verarmen en hongeren, Die Jahweh zoekt, komt niets te kort.
Fiatal oroszlánok hoplaltak és éheztek, de kik az Órölikévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
11 Komt nu, kinderen, en luistert naar mij! Ik leer u, hoe men Jahweh moet vrezen,
Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg.
12 En wie het is, die van het leven geniet, Lengte van dagen zich wenst, om het goede te zien:
Ki az az ember, ki életet kiván, szereti élte napjait, hogy jót lásson?
13 Bewaar uw tong voor het kwaad, En uw lippen voor leugen;
Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől;
14 Vlucht het kwaad, doe enkel wat goed is; Zoek de vrede, en jaag hem na!
távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája.
15 De ogen van Jahweh zijn op de vromen gericht, Zijn oren naar hun smeken gekeerd;
Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé.
16 Maar Jahweh’s aanschijn blikt grimmig tegen de bozen, Om hun gedachtenis van de aarde te delgen.
Az Örökkévaló arcza a gonoszok ellen fordul, hogy kiírtsa a földről emléküket.
17 De vromen roepen, en Jahweh verhoort hen, En verlost ze van al hun ellende;
Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket.
18 Gebroken harten blijft Jahweh nabij, Vermorzelde zielen komt Hij te hulp.
Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti.
19 Hoe talrijk de rampen van den rechtvaardige ook zijn, Jahweh redt hem er uit;
Sok az igaznak a baja, de mindnyájából megmenti az Örökkévaló.
20 Jahweh is voor al zijn beenderen bezorgd, Niet één daarvan wordt gebroken.
Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül.
21 De zonde brengt den boze de dood, En wie den rechtvaardige haat, moet het boeten.
Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek.
22 Maar zijn dienaars spaart Jahweh het leven; Wie tot Hem vlucht, zal het nimmer berouwen.
Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, a kik menedéket keresnek benne.
