Psalmen 139
1 Voor muziekbegeleiding. Een psalm van David. Jahweh, Gij doorschouwt mij volmaakt, Gij zijt het, die mij doorgrondt;
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Gij kent mijn zitten en staan, En verstaat mijn gedachten van verre.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Gij meet mijn lopen en liggen, Zijt met al mijn wegen vertrouwd;
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Ja, er komt geen woord op mijn tong, Of Gij kent het nauwkeurig, o Jahweh!
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Gij omsluit mij van achter en voren, En houdt mij geheel in uw hand.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Te wonderlijk is mij uw weten, Te hoog: ik kan het niet vatten.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Waar zou ik ooit uw geest ontlopen, Uw aanschijn kunnen ontvluchten?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Sla ik de wieken als het morgenrood uit, En laat ik mij neer aan de grenzen der zee:
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Ook daar nog leidt mij uw hand, En houdt uw rechter mij vast.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Al zeg ik: Ha, de duisternis zal mij bedekken, De nacht mij verschuilen:
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Dan maakt duisternis zelfs het niet donker voor U, Straalt de nacht als de dag, het donker als licht!
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Want Gij hebt mijn nieren geschapen, Mij in de schoot van mijn moeder gevormd:
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Ik dank U voor het ontzaglijk wonder van mijn ontstaan, En voor uw heerlijke werken.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Gij hebt ook mijn ziel zorgvuldig gekend, En mijn gebeente bleef voor U niet verborgen, Toen ik in dat geheimvolle oord werd geschapen, Kunstig bewerkt in de diepten der aarde.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Uw ogen hebben mijn vormeloze leden aanschouwd, In uw boek stonden ze allen beschreven: Ook de dagen, waarop ze werden gemaakt, Voordat er nog één van bestond.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Maar hoe ondoorgrondelijk zijn ùw gedachten voor mij, Hoe overweldigend is haar getal, o mijn God;
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Ga ik ze tellen, ze zijn talrijker nog dan het zand, En als ik ontwaak, is mijn geest met U bezig!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Dood dan de bozen, o God, En laat de bloeddorstigen ver van mij blijven:
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Die zich tegen uw plannen verzetten, En uw raadsbesluiten willen verijdelen.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Zou ik niet haten, die U haten, o Jahweh, Niet walgen van wie tegen U opstaan?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Ik haat ze zo fel, als ik haten kan, Mijn eigen vijanden zullen ze zijn!
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Beproef mij, o God, en doorgrond mijn hart, Toets mij, en ken mijn gedachten:
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Zie, of ik op de weg der ongerechtigheid ben; Breng mij dan terug op het eeuwige pad!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
