Psalmen 129

1 Een bedevaartslied. Van jongs af heeft men wreed mij mishandeld, Mag Israël wel zeggen;

Zarándoklás éneke. Sokat szorongattak engem ifjúkorom óta – mondja csak Izraél –

2 Mij hardvochtig gekweld sinds mijn jeugd, Maar nooit mij gebroken.

sokat szorongattak engem ifjúkorom óta, még sem bírtak velem!

3 Ploegers hebben mijn rug beploegd, En lange voren getrokken;

Hátamon szántottak a szántók, hosszúra húzták barázdájukat.

4 Maar Jahweh bleef trouw: De riemen der bozen sneed Hij stuk.

Az Örökkévaló igazságos: szétvágta a gonoszok kötelét.

5 Beschaamd moeten vluchten Alle haters van Sion.

Szégyent valljanak és hátráljanak meg mind a Czión gyűlölői;

6 Ze zullen worden als gras op de daken, Dat vóór het opschiet, verdort;

legyenek mint a háztetők fűve, mely mielőtt kitépik, elszáradt;

7 Waarmee geen maaier zijn hand kan vullen, Geen hooier zijn arm.

melylyel nem töltötte meg markát az arató, sem ölét a kévekötő,

8 En niemand zal in het voorbijgaan zeggen: "De zegen van Jahweh over u; Wij zegenen u in Jahweh’s Naam!"

s nem mondták az arra menők: az Örökkévaló áldása reátok! Áldunk titeket az Örökkévaló nevében!