Psalmen 126

1 Een bedevaartslied. Toen Jahweh Sion uit de ballingschap bracht, Was het ons als een droom;

Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.

2 Toen werd onze mond met lachen gevuld, Onze tong met gejubel. Toen zei men onder de volken: "Jahweh heeft hun grote dingen gedaan!"

Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!

3 Ja, grote dingen heeft Jahweh ons gedaan; En daarom zijn wij verheugd!

Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.

4 Ach Jahweh, wend ons lot weer ten beste, Als voor de dorre greppels van Négeb:

Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.

5 Die nu zaaien met tranen, Laat ze maaien met jubel!

Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:

6 Met geween trekt men op, Om het zaad uit te strooien: Maar met gejuich keert men terug, Met schoven beladen!

menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.