Psalmen 115
1 Niet ons, o Jahweh, niet ons, Maar uw Naam geef eer om uw goedheid en trouw!
Ne nékünk, Örökkévaló, ne nékünk, hanem nevednek adj dicsőséget szeretetedért, igazságodért!
2 Waarom zouden de heidenen zeggen: "Waar is toch hun God?"
Miért mondják a nemzetek: hol van hát az ő istenük?
3 De God van òns is in de hemel, En Hij doet wat Hij wil;
Holott Istenünk az égben van; mindent, a mit akar, megtesz.
4 Doch hùn goden zijn maar zilver en goud, Door mensenhanden gemaakt.
Bálványaik ezüst és arany, ember kezeinek műve.
5 Ze hebben een mond, maar kunnen niet spreken; Ogen, maar kunnen niet zien;
Szájuk van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
6 Oren, maar kunnen niet horen; Een neus, maar kunnen niet ruiken.
füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak;
7 Hun handen kunnen niet tasten, Hun voeten niet gaan; Ze geven geen geluid met hun keel, En hebben geen adem in hun mond.
kezeik, de nem tapintanak, lábaik, de nem járnak, nem lehelnek torkukkal.
8 Aan hen worden gelijk, die ze maken, En allen, die er op hopen!
A milyenek ők, legyenek a készítőik, mindenki, ki bennök bízik.
9 Maar Israël blijft op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild;
Izraél, te bízzál az Örökkévalóban! Segítségük és paízsuk ő.
10 Het huis van Aäron blijft op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild;
Áron háza, bizzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
11 Die Jahweh vrezen, blijven op Jahweh vertrouwen: Hij is hun hulp en hun schild!
Istenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Segítségük és paizsuk ő.
12 En Jahweh zal ons gedenken, Ons zijn zegen verlenen: Het huis van Israël zegenen, Het huis van Aäron zegenen,
Az Örökkévaló megemlékezett rólunk, megáldja, megáldja Izraél házát, megáldja Áron házát,
13 Die Jahweh vrezen zegenen, Kleinen en groten;
megáldja az istenfélőket, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14 En Jahweh zal u blijven zegenen, U en uw kinderen!
Gyarapítson titeket az Örökkévaló, titeket és gyermekeiteket!
15 Weest dan gezegend door Jahweh, Die hemel en aarde heeft gemaakt:
Áldva legyetek az Örökkévalótól, ki égnek és földnek alkotója.
16 De hemel blijft de hemel van Jahweh, Maar de aarde gaf Hij aan de kinderen der mensen.
Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.
17 De doden zullen Jahweh niet prijzen, Niemand, die in het oord van Stilte is gedaald:
Nem a halottak dicsérik Jáht s nem mind, a kik sír csendjébe szállnak.
18 Maar wij, wij zullen Jahweh loven, Van nu af tot in eeuwigheid!
R De mi áldjuk Jáht mostantól mindörökké. Hallelúja!
