Psalmen 107
1 Brengt Jahweh dank, want Hij is goed, En zijn genade duurt eeuwig!
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Zo moeten getuigen, die door Jahweh verlost zijn, En door Hem uit de nood zijn gered;
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 Die Hij van alle kant hierheen heeft gebracht, Van oost en west, van noord en zuid.
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 Sommigen doolden in woestijn en wildernis rond, Zonder de weg naar hun woonplaats te vinden;
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Ze leden honger en dorst, En hun leven verkwijnde.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 Hij bracht ze weer op de veilige weg, Zodat ze hun woonplaats bereikten.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Want den dorstige heeft Hij gelaafd, Den hongerige heeft Hij verzadigd!
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 Anderen zaten in duister en donker, In ellende en boeien gekluisterd;
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Want ze hadden zich tegen Gods geboden verzet, En de vermaning van den Allerhoogste veracht;
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Zo was door rampspoed de moed hun ontzonken, En reddeloos stortten ze neer.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Hij haalde ze uit het duister en donker, En verbrak hun boeien.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Want metalen poorten heeft Hij verbrijzeld, Ijzeren grendels in stukken geslagen!
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Anderen werden ziek door hun zondige wandel, Hadden smarten te lijden om hun schuld;
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Alle voedsel begon hun te walgen, En ze stonden al dicht bij de poorten des doods.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Hij sprak: en ze werden genezen, En Hij ontrukte hen weer aan het graf.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 Laat ze dankoffers brengen, En jubelend zijn werken vermelden!
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 Anderen staken op schepen in zee, Om handel te drijven op de onmetelijke wateren.
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Ook zij hebben Jahweh’s werken aanschouwd, In de kolken zijn wonderen.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 Hij sprak: en er stak een stormwind op, Die zwiepte de golven omhoog;
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Ze vlogen op naar de hemel, ploften neer in de diepten, En vergingen van angst;
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Ze rolden en tuimelden, als waren ze dronken, En al hun zeemanschap was tevergeefs.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Maar ze riepen Jahweh aan in hun nood, En Hij verloste hen van hun angsten:
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Hij bedaarde de storm tot een bries, En de golven legden zich neer;
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Wat waren ze blij, toen het kalm was geworden, En Hij hen naar de verbeide haven geleidde!
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Laat ze Jahweh voor zijn goedheid dan danken, En voor zijn wonderen voor de kinderen der mensen:
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Hem in de volksgemeente roemen, Hem in de raad der oudsten prijzen!
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 Rivieren maakt Hij tot steppe, Waterbronnen tot dorstige grond;
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Vruchtbaar land tot zilte bodem, Om de boosheid van zijn bewoners.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Maar van de steppe maakt Hij een vijver, Waterbronnen van het dorre land;
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 Daar zet Hij de hongerigen neer, Om er zich een woonplaats te stichten.
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Ze bezaaien hun akkers, beplanten hun gaarden, En oogsten hun vruchten.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Hij zegent hen: ze worden zeer talrijk, En Hij vermeerdert hun vee.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 En nemen ze af in getal, en gaan ze ten onder Door verdrukking, ellende en jammer:
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 Dan geeft Hij de tyrannen prijs aan de schande, En laat ze door de wildernis dolen.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Maar den arme heft Hij uit de ellende weer op, En maakt zijn geslacht weer talrijk als kudden:
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 De vromen zien het, en juichen; Maar wat boos is, zwijgt stil.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Wie wijs is, neemt het ter harte, En beseft de goedheid van Jahweh!
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
