Psalmen 106
1 Halleluja! Looft Jahweh, want Hij is goed En zijn genade duurt eeuwig!
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Wie kan Jahweh’s machtige daden vermelden, En heel zijn glorie verkonden?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Gelukkig hij, die de wet onderhoudt, En altijd het goede blijft doen!
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Wees ons indachtig, o Jahweh, Om uw liefde voor uw volk; Zoek ons op met uw heil,
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 Opdat wij het geluk uwer vrienden aanschouwen, Met uw blijde volk ons verblijden, Met uw erfdeel mogen roemen!
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Ach, wij hebben gezondigd met onze vaderen, Wij hebben misdreven en kwaad gedaan!
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Onze vaderen in Egypte Hebben al niet op uw wonderen gelet; En zonder aan uw talrijke gunsten te denken, Zich bij de Rode Zee tegen den Allerhoogste verzet!
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Toch redde Hij hen om wille van zijn Naam, En om zijn almacht te tonen:
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Hij bedreigde de Rode Zee, ze liep droog, Hij leidde hen tussen de golven als door een uitgedroogd land.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 Hij redde hen uit de hand van hun haters, Verloste hen uit de macht van hun vijand;
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 De wateren spoelden over hun vijanden heen, En geen bleef er over!
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Toen sloegen ze geloof aan zijn woorden, En zongen zijn lof.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 Maar spoedig waren ze weer zijn werken vergeten, En wachtten zijn raadsbesluiten niet af;
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 Ze gaven zich in de woestijn aan hun gulzigheid over, En stelden God op de proef in de steppe.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 Hij schonk hun wat ze Hem vroegen, Maar Hij liet ze er spoedig van walgen.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 Daarna werden ze in hun kamp afgunstig op Moses, En op Aäron, aan Jahweh gewijd.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Maar de aarde spleet open, zwolg Datan in, En bedolf de bent van Abiram;
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 Vuur verbrandde hun aanhang, Vlammen verteerden de bozen!
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Dan maakten ze een kalf bij de Horeb, En wierpen zich voor een afgietsel neer;
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 Ze verruilden hun Glorie Voor het beeld van een grasvretend rund.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 Ze vergaten God, hun Verlosser Die grote dingen in Egypte had gedaan,
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 Wonderwerken in het land van Cham, Ontzaglijke daden bij de Rode Zee.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 En zeker had Hij hun verdelging beslist, Als Moses, zijn geliefde, er niet was geweest; Maar deze stelde zich tegen Hem in de bres, Om Hem te weerhouden, hen in zijn toorn te vernielen.
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 Later versmaadden ze het heerlijke land, En sloegen geen geloof aan zijn woord;
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 Ze begonnen in hun tenten te morren, En luisterden niet naar Jahweh’s stem.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Toen stak Hij zijn hand tegen hen op: Hij zou ze neerslaan in de woestijn,
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 Hun zaad verstrooien onder de volken, Ze over vreemde landen verspreiden!
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 Dan weer koppelden ze zich aan Báal-Peor, En aten de offers van levenloze wezens;
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 Ze tergden Hem door hun gedrag, Zodat er een slachting onder hen woedde.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Toen trad Pinechas op, om de misdaad te wreken, En de slachting hield op;
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 Het werd hem tot verdienste gerekend, Van geslacht tot geslacht voor altijd.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 Ook bij de wateren van Meriba hebben ze Hem getergd, En ging het Moses om hunnentwil slecht:
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Want ze hadden zijn stemming verbitterd, Zodat hem onbezonnen woorden ontsnapten.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Ook verdelgden ze de volkeren niet, Zoals Jahweh het hun had bevolen;
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 Maar ze vermengden zich met de heidenen, En leerden hun gewoonten aan:
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 Ze vereerden hun beelden, en die werden hun strik;
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 Ze brachten hun zonen en dochters aan de goden ten offer;
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 Ze gingen onschuldig bloed vergieten, Het bloed van hun zonen en dochters; Ze offerden het aan de beelden van Kanaän, En het land werd door hun bloedschuld ontwijd.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 Zo bezoedelden ze zich door eigen maaksels, En dreven overspel met het werk hunner handen!
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Toen werd Jahweh vergramd op zijn volk, En zijn erfdeel begon Hem te walgen:
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 Hij leverde ze aan de heidenen uit, En hun haters werden hun meesters;
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 Ze werden verdrukt door hun vijand, Moesten bukken onder hun macht.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 En al bracht Hij hun telkens verlossing, Ze bleven in hun opstand volharden! Maar werden ze door hun misdaad vermorzeld,
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Dan zag Hij neer op hun nood, zodra Hij hun smeken vernam;
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 Dan was Hij voor hen zijn verbond weer indachtig, Had deernis met hen naar zijn grote ontferming;
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 Dan liet Hij hen genade vinden, Bij die hen hadden weggevoerd.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Ach, red ons Jahweh, onze God, En breng ons uit het land der heidenen samen: Opdat wij uw heilige Naam mogen danken, En uw heerlijkheid prijzen!
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Gezegend zij Jahweh, Israëls God, van eeuwigheid tot eeuwigheid! Laat heel het volk het herhalen: Amen! Halleluja!
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
