Psalmen 103
1 Van David. Loof Jahweh, mijn ziel, Heel mijn binnenste zijn heilige Naam;
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 Loof Jahweh, mijn ziel, En vergeet zijn talloze weldaden niet!
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 Hij is het, die al uw zonden vergeeft, En al uw zwakheid geneest;
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 Die uw leven behoedt voor het graf, U kroont met genade en ontferming;
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 Die al uw verlangens bevredigt, En als een adelaar uw jeugd verjongt!
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 Jahweh oefent gerechtigheid uit, Schaft recht aan alle verdrukten:
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Hij toonde Moses zijn wegen, Aan de kinderen van Israël zijn machtige werken!
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 Maar Jahweh is ook barmhartig en genadig, Lankmoedig en rijk aan ontferming:
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Hij toornt niet voor immer, En wrokt niet voor eeuwig;
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Hij vergeldt ons niet naar onze zonden, En straft ons niet naar onze schuld.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 Neen, zo hoog als de hemel Zich boven de aarde verheft, Zo groot is zijn goedheid Voor hen, die Hem vrezen!
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 Zo ver het oosten staat van het westen, Werpt Hij onze schuld van Zich af;
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 Zoals een vader zich over zijn kinderen ontfermt, Ontfermt Zich Jahweh over hen, die Hem vrezen:
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 Want Hij kent onze aard, En bedenkt, dat wij stof zijn.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 Als het gras zijn de dagen der mensen, Ze bloeien als een bloem op het veld:
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 Waait er een wind overheen, ze is weg, En men weet niet meer, waar ze stond.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 Maar van eeuwigheid is de goedheid van Jahweh, En tot in eeuwigheid blijft zij bestaan; Zijn barmhartigheid is voor hen, die Hem vrezen, En voor de kinderen van hun zonen:
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18 Voor hen, die zijn Verbond onderhouden, Zijn geboden gedenken en ze volbrengen.
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 In de hemel heeft Jahweh zijn troon opgeslagen, En zijn koningschap beheerst het heelal;
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 Jahweh’s engelen zingen Hem glorie, De sterke helden, die zijn geboden volbrengen, Die gehoorzamen aan zijn bevelen!
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 Looft Jahweh dan, al zijn legerscharen, Zijn dienaars, die zijn wil volbrengt;
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 Looft Jahweh, al zijn werken, In iedere plaats van zijn rijk; Loof Jahweh, mijn ziel!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
