Spreuken 9
1 De wijsheid heeft zich een huis gebouwd, Haar zeven zuilen opgericht,
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Haar vee geslacht, haar wijn gemengd, Haar dis ook bereid.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Nu laat ze haar dienstmaagden noden Op de hoogste punten der stad:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Wie onervaren is, kome hierheen, Wie onverstandig is, tot hem wil ik spreken.
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Komt, eet van mijn spijzen, En drinkt van de wijn die ik mengde;
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Laat de onnozelheid varen, opdat gij moogt leven, Betreedt de rechte weg van het verstand!
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Wie een spotter vermaant, berokkent zich schande, En wie een booswicht bestraft, op hem komt een smet.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ge moet geen spotter bestraffen, hij zal u erom haten, Bestraf een wijze, hij zal er u dankbaar voor zijn.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Deel mee aan een wijze: hij wordt nog wijzer, Onderricht een rechtvaardige: hij zal zijn inzicht verdiepen.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Ontzag voor Jahweh is de grondslag der wijsheid, Den Heilige kennen is inzicht.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Want door Jahweh worden uw dagen vermeerderd. Worden jaren van leven u toegevoegd.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Zijt ge wijs, ge zijt wijs tot uw eigen voordeel; Zijt ge eigenwijs, gij alleen moet ervoor boeten!
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 De dwaasheid is een wispelturige vrouw, Een verleidster, die geen schaamte kent.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 Ze zit aan de deur van haar huis, In een zetel op de hoogten der stad;
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Zij nodigt de voorbijgangers uit, Hen die recht huns weegs willen gaan:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Wie onervaren is, kome hierheen, Wie onverstandig is, tot hem wil ik spreken!
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 Gestolen water is zoet, Heimelijk gegeten brood smaakt lekker!
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
