Spreuken 8
1 Waarachtig, de wijsheid roept, De schranderheid verheft haar stem!
Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját;
2 Zij staat langs de weg op de toppen der hoogten, Op het kruispunt der wegen,
magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll,
3 Opzij van de poorten, aan de ingang der stad, Waar men de poorten betreedt, predikt zij luid:
kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal:
4 Ik roep tot u, mannen, Ik spreek tot de kinderen der mensen:
Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz.
5 Leert toch, onnozelen, wat schranderheid is, Verstaat toch, dwazen, wat wijsheid betekent!
Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek!
6 Luistert, want wat ik zeg is zeker, Wat over mijn lippen komt is juist;
Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség:
7 Mijn mond spreekt de waarheid, Van leugentaal hebben mijn lippen een afschuw.
mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság.
8 Al mijn woorden zijn oprecht, Niet één ervan is misleidend of vals;
Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe;
9 Voor wie ze verstaat, zijn ze allen treffend, Voor wie ze wil begrijpen, allen juist.
mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak.
10 Neemt liever mijn tucht aan dan zilver, Geeft aan kennis de voorkeur boven het fijnste goud;
Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál.
11 Want de wijsheid is meer waard dan juwelen, Geen kostbaarheid komt haar nabij!
Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele.
12 Ik, wijsheid, ben met overleg vertrouwd, En beschik over weloverwogen kennis;
Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok.
13 Maar hoogmoed en trots, een slechte levenswandel, En een wispelturige tong zijn een afschuw voor mij.
Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök.
14 Ik beschik over raad en beleid, Ik bezit doorzicht en kracht;
Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15 Door mij zijn de koningen koning, En bepalen de leiders wat recht is;
Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal;
16 Door mij zijn de vorsten vorst, En zijn alle rechtvaardige rechters in aanzien.
általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái.
17 Die mij beminnen heb ik lief, En die mij zoeken, zullen mij vinden.
Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni.
18 Ik beschik over rijkdom en aanzien, Over duurzame welvaart en voorspoed;
Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság.
19 Mijn vrucht is meer waard dan het edelste goud, Meer dan het fijnste zilver mijn oogst.
Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél.
20 Ik wandel op de weg der gerechtigheid, Midden op de paden van het recht:
Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette:
21 Om die mij beminnen, met bezit te verrijken, En hun schatkamers te vullen.
hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat.
22 Jahweh schiep mij als zijn eerste gewrocht, Als het eerste werk, dat Hij ooit heeft gemaakt;
Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva.
23 Van oudsher ben ik gevormd, Van den beginne, vóór de eerste tijden der aarde.
Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva.
24 Toen er nog geen oceanen waren. was ik geboren, Toen er nog geen bronnen, rijk aan water, bestonden;
Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek;
25 Eer de bergen waren neergelaten, Eer de heuvels ontstonden, werd ik geboren,
mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem;
26 Eer Hij de aarde had gemaakt en de velden, En alle grondstoffen der wereld.
míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét.
27 Toen Hij de hemel welfde, was ik aanwezig, Toen Hij een kring trok rond het vlak van de oceaan;
Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén;
28 Toen Hij daarboven de wolken bevestigde, En de bronnen van de oceaan begonnen te stromen;
midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai;
29 Toen Hij de zee haar grenzen stelde, Dat de wateren haar oevers niet zouden overschrijden; Toen Hij de fundamenten der aarde legde:
midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait.
30 Was ik bij Hem als een troetelkind, Was ik elke dag zijn vermaak, Dartelde ik heel de tijd onder zijn ogen,
Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben,
31 Spelend op zijn wereldrond, En mij vermakend met de kinderen der mensen.
játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival.
32 Welnu dan kinderen luistert naar mij; Gelukkig zij, die mijn wegen bewaren;
Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik.
33 Hoort naar de lessen, weest wijs, en verwerpt ze niet. En de wacht houden aan de posten van mijn poorten.
Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek.
34 Gelukkig de mens, die naar mij luistert, Die elke dag aan mijn deuren waken,
Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit.
35 Wie mij vindt, heeft het leven gevonden, En welbehagen verkregen van Jahweh;
Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól;
36 Maar wie mij mist, benadeelt zichzelf, En al wie mij haten, beminnen de dood!
de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.
