Spreuken 7
1 Mijn zoon, neem mijn woorden in acht, En neem mijn wenken ter harte;
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Onderhoud mijn geboden, opdat ge moogt leven, Let op mijn wenken als op de appel van uw oog.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Leg ze als een band om uw vingers, Schrijf ze op de tafel van uw hart
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Zeg tot de wijsheid: "gij zijt mijn zuster", Noem het verstand: "een bekende";
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Opdat ze u behoeden voor een vreemde vrouw, Voor een onbekende met haar gladde taal.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 Want kijkend door het venster van mijn woning Door de tralies heen,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Lette ik op het onervaren volk, En zag onder de jongemannen een onverstandigen knaap.
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Hij ging langs de straat, dicht bij haar hoek, En sloeg de richting in naar haar huis,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 In de schemering, toen de avond viel En het nachtelijk duister.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Daar komt de vrouw op hem af, Opzichtig gekleed met duidelijke bedoelingen.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Wat ziet ze er losbandig en lichtzinnig uit, In huis kunnen haar voeten het niet houden;
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Ze loopt de straat, de pleinen op, En bij elke hoek staat ze op wacht!
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Ze grijpt hem vast, geeft hem een kus, En zegt tot hem met een onbeschaamd gezicht:
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Dankoffers had ik te brengen, Vandaag heb ik mijn geloften betaald;
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Daarom ging ik naar buiten, u tegemoet, Om u te zoeken, en ik hèb u gevonden.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Dekens heb ik op bed gelegd, Bonte dekens van egyptisch lijnwaad;
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Ik heb mijn bed met myrrhe besprenkeld, Met aloë en kaneel.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Kom, laat ons dronken worden van minne, En tot de morgen zwelgen in liefde.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mijn man is niet thuis, Hij is op een verre reis;
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Een buidel geld heeft hij bij zich gestoken, Dus komt hij met volle maan pas terug.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Door haar radde taal verleidde ze hem, Met haar gladde tong troonde ze hem mee.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Daar loopt de sukkel met haar mee, Als een stier, die naar de slachtbank gaat; Als een hert, dat huppelt naar het net,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Totdat een pijl hem het hart doorboort; Als een vogel, die scheert naar de strik, En niet vermoedt, dat het om zijn leven gaat.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Welnu dan, kinderen, luistert naar mij, Schenkt uw aandacht aan mijn woorden.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Laat u niet op haar wegen verleiden, Dwaalt niet op haar paden rond.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Want talrijke slachtoffers heeft ze gemaakt, Velen heeft ze om hals gebracht;
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
