< Spreuken 5 >

1 Mijn zoon, schenk uw aandacht aan mijn wijsheid, Neig uw oor tot mijn inzicht;
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 Dat overleg en ervaring u mogen behoeden, En u bewaren voor de lippen van een vreemde vrouw.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Want al druipen de lippen der vreemde van honing, En is haar gehemelte gladder dan olie,
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Ten slotte is zij bitter als alsem, En scherp als een tweesnijdend zwaard.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 Haar voeten dalen af naar de dood, Tot de onderwereld leiden haar schreden; (Sheol h7585)
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Ze bakent de weg des levens niet af, Maar haar paden kronkelen ongemerkt!
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Welnu dan kinderen, luistert naar mij, Keert u niet af van mijn woorden.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Houd uw weg verre van haar, Nader niet tot de deur van haar huis:
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 Anders moet ge aan anderen uw frisheid afstaan, Uw jaren offeren aan een ongenadig mens
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 Verrijken zich vreemden met uw vermogen, En komt uw zuurverdiend loon in het huis van een ander.
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 Dan slaat ge ten slotte aan ‘t jammeren, En moet ge, als heel uw lichaam op is, bekennen:
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 Hoe heb ik toch de tucht kunnen haten, En de vermaning in de wind kunnen slaan?
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 Waarom heb ik niet geluisterd naar hen, die mij onderwezen, Geen aandacht geschonken aan hen, die mij leerden?
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Nu hebben mij haast alle rampen getroffen Midden in de kring van mijn volk!
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Drink water uit uw eigen bron, Een koele dronk uit uw eigen put
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Zoudt ge úw wellen over de rand laten stromen, Uw watergolven over de straten?
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Néén, u alleen behoren zij toe, Niet aan vreemden nevens u.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Houd dus uw bron voor u zelf, En geniet van de vrouw uwer jeugd:
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Die aanminnige hinde, Die bevallige gems; Haar borsten mogen u ten allen tijde bevredigen. Aan haar liefde moogt ge u voortdurend bedwelmen.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Waarom, mijn zoon, zoudt ge u aan een vreemde te buiten gaan, De boezem strelen van een onbekende?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Voor de ogen van Jahweh liggen de wegen van iedereen open, Hij let op de paden van allen:
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 De boze wordt in zijn eigen wandaden verstrikt, In de banden van zijn zonden gevangen;
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Zijn losbandigheid brengt hem om het leven, Door zijn vele dwaasheden komt hij om.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.

< Spreuken 5 >