Spreuken 2
1 Mijn zoon, als ge mijn woorden aanvaardt, En mijn wenken ter harte neemt,
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2 Uw oren te luisteren legt naar de wijsheid, Uw aandacht richt op ervaring;
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3 Ja, als ge om wijsheid roept, En om inzicht uw stem verheft;
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4 Als ge er naar streeft als naar geld, En er naar zoekt als naar schatten:
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5 Dan zult ge de vreze voor Jahweh begrijpen, Zult ge vinden de kennis van God.
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6 Want Jahweh schenkt wijsheid, Van zijn lippen komen kennis en inzicht;
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7 Hij houdt hulp bereid voor de braven, Is een schild voor mensen van onberispelijke wandel;
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8 Hij beschermt de paden des rechts, En beveiligt de weg van zijn dienaars!
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9 Dan zult ge verstaan wat recht is en plicht, Recht vooruit gaan op elk goed pad.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10 Want de wijsheid zal haar intrede doen in uw hart, De kennis zoet zijn voor uw ziel;
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11 Het overleg zal over u waken, Het verstand de wacht bij u houden.
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12 Zij zullen u behoeden voor de weg van het kwaad, Voor den man, die leugentaal spreekt;
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13 Voor hen, die het rechte pad hebben verlaten, En wandelen op duistere wegen;
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14 Voor hen, wie de misdaad een vreugde is, En die om boze plannen juichen,
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15 Die kronkelwegen gaan, En afdwalen op hun paden.
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
16 Zij zullen u behoeden voor een vreemde vrouw, Voor een onbekende met haar gladde taal,
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
17 Die den vriend van haar jeugd heeft verlaten, Het verbond van haar God heeft vergeten.
A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18 Want haar pad helt naar de dood, Naar de schimmen leiden haar wegen.
Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19 Wie zich met haar inlaat, keert nooit weerom, Bereikt nimmer de paden des levens!
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20 Zo zult ge het pad der braven bewandelen, En de weg der rechtvaardigen houden.
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21 Want de vromen zullen de aarde bewonen, Alleen de onberispelijken blijven er op;
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22 Maar de bozen worden van de aarde verdelgd, De afvalligen eruit weggevaagd!
A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.
