Klaagliederen 3
1 Ik ben de man, die ellende aanschouwde Door de roede van zijn verbolgenheid;
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Hij heeft mij gedreven en opgejaagd De diepste duisternis in;
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Telkens keerde Hij zijn hand tegen mij, Elke dag opnieuw.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 Hij heeft mijn vlees en huid doen verkwijnen, Mijn beenderen gebroken;
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 Overal rond mij opgestapeld Gal en kommer;
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Mij in het donker doen zitten Als de doden uit aloude tijden.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Hij metselde mij in, zodat ik niet kon ontsnappen, En verzwaarde mijn ketens;
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Hoe ik ook klaagde en schreide, Hij bleef doof voor mijn smeken;
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Hij versperde mijn wegen met stenen, Vernielde mijn paden.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Hij loerde op mij als een beer, Als een leeuw, die in hinderlaag ligt;
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 Hij sleurde mij van mijn wegen, om mij te verscheuren, En stortte mij in het verderf;
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Hij spande zijn boog, En maakte mij doel van de pijl.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 Hij schoot door mijn nieren De pijlen van zijn koker.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Voor alle volken werd ik een hoon, Een spotlied altijd herhaald.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Hij heeft met bitterheid mij verzadigd, Met alsem gedrenkt.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 Op kiezel heeft Hij mijn tanden doen bijten, Met as mij gespijsd;
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 De vrede werd mijn ziel ontroofd, Wat geluk is, ken ik niet meer.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 Ik zeide: Weg is mijn roemen, Mijn hopen op Jahweh!
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Gedenk toch mijn nood en mijn angst, Mijn alsem en gal!
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Ja, Gij zult zeker gedenken, Hoe mijn ziel gaat gebukt:
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Dit blijf ik altijd bepeinzen, Hierop altijd vertrouwen!
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Neen, Jahweh’s genaden nemen geen einde, Nooit houdt zijn barmhartigheid op:
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Iedere morgen zijn ze nieuw, En groot is uw trouw.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Mijn deel is Jahweh! zegt mijn ziel, En daarom vertrouw ik op Hem!
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Goed is Jahweh voor die op Hem hopen, Voor iedereen, die Hem zoekt;
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 Goed is het, gelaten te wachten Op redding van Jahweh;
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Goed is het den mens, zijn juk te dragen Van de prilste jeugd af!
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Hij moet in de eenzaamheid zwijgen, Wanneer Hij het hem oplegt;
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Zijn mond in het stof blijven drukken. Misschien is er hoop;
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 Zijn wangen bieden aan hem, die hem slaat, Verzadigd worden met smaad.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Neen, de Heer verlaat niet voor immer De kinderen der mensen!
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Neen, na de kastijding erbarmt Hij zich weer, Naar zijn grote ontferming:
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Want niet van harte plaagt en bedroeft Hij De kinderen der mensen!
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Dat men onder de voeten treedt, Allen, die in het land zijn gevangen:
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Dat men het recht van een ander verkracht Voor het aanschijn van den Allerhoogste:
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 Dat men den naaste geen recht laat geschieden: Zou de Heer dat niet zien?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Neen, op wiens bevel het ook is geschied, Heeft de Heer het niet geboden?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Komt niet uit de mond van den Allerhoogste Het kwaad en het goed?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Wat klaagt dan de mens bij zijn leven: Laat iedereen klagen over zijn zonde!
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Laten wij ons gedrag onderzoeken en toetsen, En ons tot Jahweh bekeren;
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Heffen wij ons hart op de handen omhoog Tot God in de hemel!
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Wij bleven zondigen, en waren opstandig: Gij kondt geen vergiffenis schenken!
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Toen hebt Gij in toorn u gepantserd en ons achtervolgd, Meedogenloos ons gedood;
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 U gehuld in een wolk, Waar geen bidden doorheen kon;
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Tot vuil en uitschot ons gemaakt Te midden der volken.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Nu sperren allen de mond tegen ons op, Die onze vijanden zijn;
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Nu liggen wij in schrik en strik, Verwoesting, vernieling;
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Nu storten onze ogen beken van tranen Om de ondergang van de dochter van mijn volk.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Rusteloos stromen mijn ogen En zonder verpozing,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Totdat Jahweh neerblikt, Uit de hemel toeziet.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Mijn oog doet mij wee Van al het schreien over mijn stad.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Als een vogel maakten ze jacht op mij, Die zonder reden mijn vijanden zijn;
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Zij smoorden mij levend in een put, En wierpen mij nog stenen na;
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Het water stroomde over mijn hoofd, Ik dacht: Nu ben ik verloren!
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Toen riep ik uw Naam aan, o Jahweh, Uit het diepst van de put!
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Gij hebt mijn smeken gehoord, uw oor niet gesloten Voor mijn zuchten en schreien;
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Gij zijt gekomen, toen ik U riep, En hebt gesproken: Wees niet bang!
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Heer, Gij naamt het voor mij op, En hebt mijn leven gered!
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Jahweh, Gij hebt mijn verdrukking gezien, Mij recht verschaft;
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Gij hebt hun wraakzucht aanschouwd, Al hun plannen tegen mij.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Jahweh, Gij hebt hun spotten gehoord, Al hun plannen tegen mij.
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 Mijn vijand heeft lippen zowel als gedachten Altijd tegen mij gericht.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Zie toe; want of ze zitten of staan, Een spotlied ben ik voor hen!
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Jahweh, vergeld ze hun daden, Het werk hunner handen!
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Sla hun hart met verblinding, Henzelf met uw vloek;
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Vervolg en verniel ze in gramschap Onder uw hemel, o Jahweh!
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
