Job 40
1 Nu vervolgde Jahweh tot Job, en sprak:
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
2 Zal nu de bediller van den Almachtige zwijgen; Of weet de vitter op God hier nog antwoord op?
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
3 Maar Job antwoordde Jahweh, en sprak:
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
4 Ik ben lichtzinnig geweest: Wat zou ik hierop kunnen zeggen; Ik leg mijn hand op mijn mond.
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
5 Ik heb eens gesproken, maar doe het niet weer; Tweemaal, maar ik begin niet opnieuw!
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
6 Maar Jahweh vervolgde, en sprak tot Job in de storm
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
7 Omgord uw lenden als een man, Ik zal u vragen stellen, gij moogt Mij leren!
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
8 Wilt ge ook nu nog mijn gerechtigheid loochenen, Mij in het ongelijk stellen, om gelijk te hebben?
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
9 Hebt ge dan een arm, zoals God, Kunt ge donderen met een stem als de zijne?
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
10 Tooi u dan eens met grootheid en luister, Bekleed u met glorie en majesteit!
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
11 Stort eens uw toorn in stromen uit, En verneder, wat trots is, met uw blik;
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
12 Zie op alle hoogmoedigen neer, en trap ze ineen, Verpletter de bozen terstond;
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
13 Stop ze allen weg in de grond, Zet ze gevangen in het verborgen oord:
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
14 Dan zal Ik de eerste zijn, die u prijst, Omdat het uw rechterhand is, die u helpt!
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
15 Maar zie, daar staat het Nijlpaard, dat Ik heb geschapen, Het vreet gras als een rund.
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
16 Zie eens, wat kracht in zijn lenden, Wat sterkte in de spieren van zijn buik!
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
17 Hij spant zijn staart als een ceder, De spieren van zijn dijen tot een bundel;
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
18 Zijn schonken zijn koperen buizen, Zijn knoken als ijzeren staven.
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Hij is het meesterwerk van God Gemaakt, om over zijn buurtschap te heersen!
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
20 Ja, de bergen brengen hem schatting, Met al het wild, dat daar speelt;
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
21 Onder de lotus vleit hij zich neer, Verscholen in riet en moeras;
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
22 Lotusstruiken beschutten hem met hun schaduw, De waterwilgen staan om hem heen;
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
23 Al raast de stroom, hij is niet bang, Onverschrokken, al stijgt de Jordaan tot zijn muil.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
24 Wie durft hem bij zijn ogen grijpen, Zijn neus met harpoenen doorboren!
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
