Job 38

1 Nu nam Jahweh het woord, en sprak tot Job in de storm:

Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

2 Wie zijt gij, die de Voorzienigheid duister maakt Door woorden zonder verstand?

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Omgord uw lenden als een man, Ik zal u vragen stellen, gij moogt Mij leren!

Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Waar waart ge, toen Ik de aarde grondde: Vertel het, zo ge er iets van weet!

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Wie heeft haar grootte bepaald: gij weet het zo goed; Wie het meetsnoer over haar gespannen?

Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

6 Waarop zijn haar zuilen geplaatst, Of wie heeft haar hoeksteen gelegd:

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 Onder het gejuich van het koor der morgensterren, Het jubelen van de zonen Gods?

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 Wie heeft de zee achter deuren gesloten, Toen zij bruisend uit de moederschoot kwam;

És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

9 Toen Ik haar de wolken gaf als een kleed, De nevel als haar windsels;

Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

10 Toen Ik haar grenzen heb gesteld, Slagboom en grendels haar gaf;

Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 Toen Ik sprak: Ge komt tot hier en niet verder, Hier wordt de trots van uw golven gebroken!

És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Hebt gij ooit in uw leven de morgen ontboden, De dageraad zijn plaats bestemd,

Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 Om de zomen der aarde te bezetten En er vlammen uit te schudden?

Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Zij flonkert als een kostbare zegelsteen, Wordt bontgeverfd als een kleed,

Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

15 Totdat de stralen hun licht wordt ontnomen, Hun opgeheven arm wordt gebroken.

Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Zijt ge doorgedrongen tot de bronnen der zee, Hebt ge de bodem van de Oceaan bewandeld;

Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Zijn u de poorten des doods getoond, De wachters der duisternis u verschenen;

Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Hebt ge de breedten der aarde omvat: Zeg op, wanneer ge dit allemaal weet!

Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Waar is de weg naar de woning van het licht, En waar heeft de duisternis haar verblijf,

Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Zodat gij ze naar hun plaats kunt brengen, En hun de paden naar huis kunt leren?

Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Ge weet het toch, want toen werdt ge geboren, Het getal van uw jaren is immers zo groot!

Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Zijt ge doorgedrongen tot de schuren der sneeuw, Hebt ge de opslagplaatsen van de hagel aanschouwd,

Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

23 Die Ik heb opgespaard voor de tijd van benauwing, Voor de dag van aanval en strijd?

A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Waar is de weg, waar de kou zich verspreidt, Waar de oostenwind over de aarde giert?

Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Wie heeft voor de stortvloed kanalen gegraven, En paden voor de donderwolken,

Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

26 Om regen te geven op onbewoond land, Op steppen, waar zich geen mens bevindt;

Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 Om woestijn en wildernis te verzadigen, Uit de dorre grond het gras te doen spruiten?

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Heeft de regen een vader, Of wie heeft de druppels van de dauw verwekt;

Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Uit wiens schoot is het ijs te voorschijn gekomen, Wie heeft het rijp in de lucht gebaard?

Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 De wateren worden hard als steen, De vlakte van de Afgrond sluit zich aaneen!

Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

31 Kunt gij de banden der Plejaden knopen, Of de boeien van de Orion slaken;

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 Kunt gij de maan op tijd naar buiten doen treden, Leidt gij de Beer met zijn jongen?

A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Schrijft gij de hemel de wetten voor, Stelt gij zijn macht over de aarde vast;

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Verheft gij uw stem tot de wolken, Gehoorzaamt ù de watervloed?

Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

35 Zendt gij de bliksems uit, en ze gaan; Zeggen ze tot u: Hier zijn we terug?

Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Wie heeft inzicht aan den reiger gegeven Verstand geschonken aan den haan;

Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Wie telt met wijsheid de wolken af, En giet de zakken van de hemel leeg:

Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38 Wanneer de bodem hard is als ijzer, De kluiten aan elkander kleven?

Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39 Jaagt gij een prooi voor de leeuwin, Stilt gij de honger der welpen,

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

40 Wanneer ze in hun holen liggen, Of loeren tussen de struiken?

Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

41 Wie geeft ze tegen de avond haar buit, Wanneer haar jongen tot de Godheid roepen, En zonder voedsel rond blijven snuffelen, Op zoek naar spijs?

Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?