Job 37
1 Ja, hierover siddert mijn hart, En springt op van zijn plaats.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hoort, hoort het bulderen van zijn stem, Het gebrom, dat komt uit zijn mond.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Langs heel de hemel slingert Hij zijn bliksem, En tot de grenzen der aarde.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Zijn stem gromt achter Hem aan, Hij dondert met zijn machtige kreet; Hij houdt de bliksem niet terug, Wanneer zijn stem zich laat horen.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Maar ook wonderen wrocht God door zijn stem, Doet grote, onbegrijpelijke dingen!
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Hij spreekt tot de sneeuw: Val op aarde neer; Tot de regenstromen: Weest hevig!
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Dan sluit Hij alle mensen op, Opdat ieder sterveling zijn werk erkent;
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Ook de dieren zoeken hun schuilplaats op, En leggen zich neer in hun holen.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Uit zijn kamer komt de wervelwind, Uit zijn voorraadschuren de koude;
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Door de adem Gods wordt het ijs gestolten, De watervlakte in boeien gelegd;
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Het zwerk belaadt Hij met dampen, En spreidt zijn lichtende wolken uit.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Ze zweven naar alle kanten rond, En gaan, zoals Hij het beschikt, Om te volbrengen, wat Hij hun gebiedt, Op de oppervlakte der aarde:
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Is het tot straf, ze volbrengen zijn wil; Is het tot zegen, ze voeren hem uit.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Job, schenk er uw aandacht aan, Houd op, en let op Gods wonderen!
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Begrijpt ge, hoe God ze gebiedt, En het licht van zijn wolken doet flitsen;
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Begrijpt ge iets van het zweven der wolken, Van de wonderwerken van den Alwetende?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Gij, wiens kleren te warm zijn, Als de aarde amechtig van de zuidenwind ligt:
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Kunt gij, evenals Hij, het zwerk tot een uitspansel strijken, Vast als een spiegel van gegoten metaal?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Laat mij weten, wat wij Hem zullen zeggen, Wij, die door de duisternis hulpeloos staan!
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Zal deze wijken wanneer ik het zeg; Worden weggevaagd, als de mens het beveelt?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Neen, thans aanschouwt men geen licht, Het is door de wolken verduisterd; Maar een wind steekt op, en bezemt ze weg:
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 En uit het Noorden breekt de goudglans door! God is van ontzagwekkende luister omringd:
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Wij dringen dus niet tot den Almachtige door! Hij is groot in kracht en gerechtigheid; Hij is de Heer van het recht, die nimmer verdrukt!
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Daarom moeten de mensen Hem vrezen, Doorgronden Hem al de wijzen niet!
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
