Job 36
1 Vierde rede: mag de mens God ter verantwoording roepen? Elihoe vervolgde, en sprak:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Heb nog een weinig geduld, en ik zal u onderrichten, Want er valt nog genoeg ten gunste van de Godheid te zeggen;
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Ik wil mijn kennis tot het uiterste voeren, Om mijn Schepper te rechtvaardigen.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Neen, mijn woorden liegen niet: Ge hebt met iemand te doen, die het eerlijk meent.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Ja, God is groot: Hij veracht den rechtschapene niet;
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Machtig: Hij laat den boze niet leven! Hij verschaft aan de verdrukten hun recht,
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Van de rechtvaardigen wendt Hij zijn ogen niet af; Hij zet ze bij koningen op de troon, Hoog plaatst Hij hun zetel voor eeuwig!
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Maar worden zij in boeien geklonken, In koorden van ellende gevangen,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Dan brengt Hij hun daardoor hun gedrag onder het oog, En hun zonden uit hoogmoed ontstaan;
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 Zo opent Hij hun oor ter belering, En vermaant ze, zich van hun ongerechtigheid te bekeren.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Wanneer ze dan luisteren, en Hem weer dienen, Dan slijten ze hun dagen in geluk, Hun jaren in weelde;
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Maar wanneer ze niet willen horen, Dan gaan ze heen naar het graf, En komen om door onverstand.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 En de verstokten, die er toornig om worden, En niet smeken, als Hij ze bindt:
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Zij sterven al in hun jeugd, Hun leven vliedt heen in de jonge jaren.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Hij redt dus den ellendige door zijn ellende, En opent zijn oor door zijn nood!
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Zo trekt Hij ook u uit de muil van ellende Inplaats daarvan zal het onbekrompen overvloed zijn, En het genot van een dis, met vette spijzen beladen.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Maar oordeelt gij geheel als een boze zijn gericht zal u treffen,
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Pas dus op, dat de wrevel u geen straf komt brengen, Waarvan de grootste losprijs u niet zou ontslaan;
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Uw smeken tot Hem in de nood niets bereiken Al doet ge het ook uit al uw kracht.
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Laat de dwaasheid u toch niet bedriegen Om u te verheffen met hen, die wijs willen zijn;
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Wacht u ervoor, u tot de zonde te wenden, Want hierdoor juist werdt gij door ellende bezocht!
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Zie, God is groot door zijn kracht: Wie is heerser als Hij?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Wie schrijft Hem zijn weg voor, Wie zegt: Gij handelt verkeerd?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Denk er aan, dat ook gij zijn daden verheft, Die de stervelingen moeten bezingen,
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Die iedere mens moet overwegen, Ieder mensenkind van verre beschouwt.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Zie, God is groot: wij begrijpen Hem niet, Het getal van zijn jaren is zelfs niet te schatten!
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hij trekt uit de zee de druppels omhoog, Vervluchtigt de regen tot zijn nevel,
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Die de wolken naar beneden doet stromen, En op alle mensen doet storten;
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Wie begrijpt de sprei van de wolken En de gedaante van zijn tent?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Zie, Hij spreidt zijn nevel uit over de zee, En houdt haar kolken bedekt.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Want daarmee spijst Hij de volken En geeft Hij voedsel in overvloed.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 In zijn handen verbergt Hij de bliksem, En zendt hem af op zijn doel;
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Zijn strijdkreet kondigt Hem aan, Zijn woede ontketent de storm!
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
